Etnopolitikai mobilizáció és roma pártok Magyarországon és Kelet-Közép-Európában

 

A kutatás a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával zajlik.

 

I. Elõzmények, kérdések, módszertan

A 21. század elején Magyarország számára az egyik legfontosabb kihívás, komoly erõforrásokat igénylõ feladat a népszámlálási és a becsült létszámadatok szerint legnépesebb számú kisebbségének, a romáknak komplex társadalmi-gazdasági integrációjának megteremtése. Az ez irányú erõfeszítések korántsem lehetnek függetlenek a modern kisebbségvédelemben elterjedt hatékony közéleti részvétel gondolatától, azaz az érintettek, szervezett kisebbségi érdekcsoportok bevonásának, aktív közremûködésének követelményétõl. Más önszervezõdési és képviseleti formákhoz (civil szervezetek, késõbb kisebbségi önkormányzatok) képest azonban a rendszerváltás utáni Magyarországon – számos más, térségbeli országtól eltérõen – nem váltak a politikai verseny meghatározó szereplõivé az etnikai pártok, holott 2010-ig több mint harminc, magát részben vagy teljességgel etnikai alapon meghatározó pártot jegyeztek be a bíróságok – a Nemzetiségi Fórumot kivéve mindet a cigánysághoz köthetõen. Közülük azonban csak hét volt képes az eddigi országgyûlési képviselõ-választások legalább egyikén, legalább egy egyéni jelöltet indítani, míg területi és országos listákat közülük már csak kettõnek sikerült állítania – parlamenti mandátumot viszont egyikük sem tudott szerezni. Az eddig publikált, meglehetõsen kevés számú magyar elemzés jórészt csak ezekre fókuszál. Nem hagyva figyelmen kívül az egyéb tényezõket (kisebbségek létszáma, területi elhelyezkedése, a választási rendszer jellemzõi), összességében arra lehet következtetni, hogy a kisebbséghez tartozók többségénél az etnikai identitás igen kevés politikai mobilizáló erõvel bír Magyarországon.

Az országgyûlési választásokon való sikertelenség azonban önmagában nem indokolja a roma etnikai pártok jellemzõi, szerepe tudományos vizsgálatának, illetve a magyar nyelvû tudományos feldolgozás szinte teljes hiányát. A nemzetközi szakirodalomban már tanulmányok sora tárta fel más kelet-közép-, és délkelet-európai országok roma pártjait, a magyarországi szervezõdésekrõl viszont mindeddig csak elszórt utalások vannak néhány szerzõnél (Z. Barany, I. Klímová-Alexander, A. McGarry, P. Vermeersch). Az elemzésekbõl kiolvasható fõbb megállapítások szerint a romák a térségben kétségkívül alulreprezentáltak a fõbb politikai döntéshozó testületekben, az érdekeik érvényesítésébõl, a politikából, valamint saját elitjükbõl meglehetõsen kiábrándultak. Miközben a rendszerváltás eredményeként a történelemben elõször nyílt számukra lehetõség pártok létrehozására, ezek rendkívül fragmentáltak, különbözõ irányultságúak, gyakorta rövid életûek, és számuk elérheti akár a 15-20-at is az érintett országok némelyikében (Csehország, Szlovákia, Horvátország, Szerbia, Macedónia, Koszovó, Románia, Bulgária). A statisztikai-demográfiai adatok alapján önmagában nem is indokolt relatív választási sikertelenségeiket gyakorta igyekeznek összefogással, választási koalíciók, ernyõszervezetek alapításával orvosolni, illetve a többségi, mainstream pártokkal való megállapodásokra, vagy garantált parlamenti helyekre, a bejutási küszöb esetükben való eltörlésére is vannak példák a térségben. 

A kutatás célja, hogy az etnikai törésvonal rendkívül csekély politikai szerepe ellenére feldolgozza a pártverseny állandó szereplõiként létrejött, számos, ugyanakkor korlátozott politikai mobilizációs és véleményformáló képességekkel bíró, etnikaiként meghatározható pártok jellemzõit és szerepét Magyarországon a rendszerváltástól napjainkig. Az elkészítendõ monografikus elemzés a bíróságokon bejegyzett roma pártok idõbeli és térbeli elhelyezkedését, a csoport, a választói bázis politikai/kisebbségi önmeghatározását, belsõ struktúrájukat, vezetésüket, választási szereplésüket, szervezeti történetüket, a pártprogramokat, célokat, politikai-ideológiai elkötelezettségüket, média-megjelenésüket, valamint az egymáshoz, más kisebbségi szervezetekhez és más pártokhoz való viszonyukat kívánja hiánypótló jelleggel feltárni és elemezni. A pártkutatást, az etnikai pártok szerepének vizsgálatát továbbá nem csupán a hazai pártrendszer koordinátái között, hanem a kisebbségpolitikai rendszerváltás számos vonatkozásban ugyancsak feltáratlan szervezettörténeti keretei között, valamint nemzetközi összehasonlításban, az érintett térségbeli országokkal való összevetésben is el kívánja helyezni, lévén, hogy mind a pártok száma, mind pedig a velük összefüggõ tendenciák szoros hasonlóságot mutatnak a környezõ országokban zajló folyamatokkal.

Az adatgyûjtés a vonatkozó nemzetközi és hazai szakirodalom feltárásával indul, amely mellett a társadalmi szervezetek és alapítványok bírósági névjegyzéke alapján összeállításra kerül a magyarországi, illetve más forrásból az érintett kelet-közép-, és délkelet-európai roma pártok fõbb adatait tartalmazó lista.

A források újabb csoportját az írott és elektronikus sajtó, az MTI adatbázisa, a kérdéskörrel kapcsolatban megjelent meghatározó cikkek és interjúk, valamint újabban a vonatkozó internetes honlapok teszik ki. Ezek sorában, a hazai kisebbségpolitikai rendszerváltás kapcsán különösen fontos a már 1989-1990 elõtt is plurális cigány szervezetek lapjainak feltárása (Amaro Drom, Cigány Újság, Elõszó, Élõszó, Phralipe stb.).

Utóbbi kérdéskörhöz kapcsolódóan az adatgyûjtés másik jelentõs szeletét a Magyar Országos Levéltárban kutatható háttéranyagok feldolgozása képezi, mindenekelõtt az 1989 elõtt is mûködõ szervezeteket irányító szervek – Hazafias Népfront, Mûvelõdésügyi Minisztérium – vonatkozó iratanyagából. A pártok fõbb szervezeti adataira, belsõ felépítésére vonatkozó információk a törvényszékeken (fõvárosi, megyei bíróságokon) engedéllyel kutathatók.

A kutatás további önálló lépéseként szükséges feltárni a roma pártok parlamenti választási szereplését. Az országos adatok mellett Magyarország esetében az Országos Választási Iroda adatbázisa alapján egészen a megyei-települési szintig visszamenõen szükséges összesíteni. Habár a hangsúly a parlamenti választásokra helyezõdik, Magyarország vonatkozásában a választási adatok elemzése magában foglalja a helyhatósági választások elemzését is (a kisebbségi önkormányzati választásokon jogilag nem volt és jelenleg sincs lehetõség pártok indulására).

Az adatgyûjtés utolsó eleme a meghatározóbb magyarországi etnikai pártok vezetõivel készítendõ interjúk, valamint a nemzetközi összehasonlítás keretei között egy-egy romániai és szlovákiai szakértõi interjú készítése.

II. Ütemezés

2012-2013: a nemzetközi és hazai szakirodalom, illetve hazai sajtóanyag feltárása, a magyarországi roma pártok bírósági anyagainak feltárása, valamint parlamenti, önkormányzati és EP választási szerepléseik feldolgozása.

2013-2014: levéltári forrásfeltárás a kisebbségtörténeti rendszerváltás roma szervezeti aspektusaira koncentrálva. Interjúk készítése a fõbb magyarországi etnikai pártok képviselõivel, illetve a szomszédos országok roma pártjait, azok választási szerepléseit tanulmányozva egy-egy szlovákiai és romániai szakértõvel.

2014-2015: a monografikus elemzés elkészítése.