Németek Magyarországon 1950-1990

Tóth Ágnes

Németek Magyarországon 1950-1990[1]

 

1. Háttér, megoldandó problémák. Melyek voltak a saját előzmények a projektben?

 

Az első világháborút követően kidolgozott európai kisebbségvédelmi rendszer kudarca valamennyi érintett fél számára már a ’30-as évek közepére nyilvánvalóvá vált. Megoldásként radikális alternatívák - a kisebbségi csoportok ki- és áttelepítése, gyors asszimilálása, fizikai megsemmisítése – fogalmazódtak meg. A második világháborút követő fél évtizedben e megoldási alternatívák valamelyikét, vagy mindegyikét valamennyi kelet-közép-európai ország - nagyhatalmi jóváhagyással – alkalmazta. Ezen akciókkal azonban természetesen nem rendezhették a felgyülemlett feszültségeket, sőt antihumánus, antidemokratikus voltuk, büntetőakcióként való végrehajtásuk révén további konfliktusokat generáltak. A régió egyes országaiban a kisebbségi kérdés elvi alapokon való újragondolására csak évtizedek múlva került sor.

Közvetlenül a második világháborút követő években Magyarországon sem született egységes törvényi szabályozás a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak biztosítására. A koalíciós korszakban a pártok programjai és a kormányzati dokumentumok általános deklarációkat megfogalmaztak ugyan a kisebbségek jogainak biztosítására, a valóságban azonban a nyílt megkülönböztetés volt jellemző. Míg az államhatalom a németek teljes kitelepítését tűzte ki célul, addig a déli szlávok (szerbek, horvátok, szlovének), a szlovákok és részben a románok esetében is tág teret biztosított a nyílt, de a pártállam által szigorúan ellenőrzött önszerveződésre, s érdekeik becsatornázására törekedett.

Kisebbségpolitikai szempontból is új helyzetet jelentett az évtized végére az ország szovjetizálásának befejezése, az egypártrendszer kiépítése, a németek kitelepítése és a szlovák-magyar lakosságcsere lezárulása, valamint a Jugoszláviával megromlott viszony. Az 1950-1990 közötti időszak kisebbségpolitikai szempontból sem tekinthető homogénnek. A korszakon belül több alperiódus is megkülönböztethető. Általános jellemzőként ugyanakkor a teljes korszakra vonatkozóan megállapítható, hogy a hatalom a nemzeti-etnikai kérdésnek nem tulajdonított különösebb jelentőséget, nem került sor a kisebbségi kérdés koncepcionális alapjainak kidolgozására, átfogó jogi normában való szabályozására, mint ahogyan nem definiálták a nemzetiség fogalmát sem.

A kisebbségpolitikai periodizációt tekintve - az eddigi kutatási eredmények alapján - az ’50-es évek elejétől a ’60-as évek végéig terjedő időszakot, néhány átmeneti évet kivéve, az automatizmus időszakának tekintjük. A hatalom a kisebbségeknek a többségbe való gyors beolvadásával számolt, illetve asszimilációs politikájával azt segítette elő. A nemzeti törekvéseket alárendelte „az általános emberi haladás” ügyének. A ’70-es évek elejétől, részben a külhoni magyarság helyzetére tekintettel, a különböző dokumentumokban a magyarországi kisebbségek közösségként való elismerésére, intézményhálózatuk bővítésére és demokratizálására is sor került. A ’80-as évek közepéig zajló lassú folyamat eredményeként az egyes kisebbségi szervezetekben megteremtődtek a valós érdekképviselet bizonyos feltételei is. A rendszerváltást megelőző évtized már egy új periódus kezdetének tekinthető, amelyben intenzív munka kezdődött meg a kisebbségek jogainak elvi rendezésére. Az 1993. évi LXXVII. számú törvény elfogadása, amely a személyi elvű kulturális autonómia elvét fogalmazta meg, új alapokra helyezte a hazai kisebbségpolitikát.

Az elmúlt évtizedekben több tanulmány és forrásközlés is megjelent a magyarországi nemzeti kisebbségek 2. világháború utáni gazdasági társadalmi helyzetére, a kommunista párt és a kormány nemzetiségpolitikájára vonatkozóan. Elsősorban az 1945-1948/1950 közötti kényszermigrációs folyamatok összefüggései feltártak, ezen belül a szlovák-magyar lakosságcserének, valamint a németséget ért retorzióknak - jogkorlátozó intézkedések (vagyonelkobzás, internálás, állampolgári jogaik korlátozása) kitelepítésük körülményei – az új hatalmi struktúra kiépítésében játszott szerepe kapott hangsúlyt.

Mindeddig kevesebb figyelmet szentelt a történettudomány az 1950-1989 közötti évtizedek magyarországi kisebbségpolitikai változásainak, s annak az egyes nemzetiségek asszimilációjában játszott szerepére, a jogi szabályozás teremtette lehetőségek és a gyakorlati megvalósítás közötti ellentmondásokra. A korszakra vonatkozóan megjelent tanulmányok és forrásközlések elsősorban Magyarország nemzetiségpolitikáját érintették, az egyes nemzetiségek helyzetét lokálisan, különösen az oktatás és a kulturális önszerveződés szempontjából tárgyalták. Kevés figyelmet kapott a nemzetiségpolitika külpolitikai összefüggése, az egyes nemzetiségeknek a kétoldalú kapcsolatokban játszott szerepe, valamint a közösségek társadalmi integrációja különböző összetevőinek együttes vizsgálata. Nem történt meg a magyarországi folyamatoknak egy kelet-közép-európai összefüggésrendszerben való elhelyezése sem.

E munka közvetlen előzményének tekinthető az a kutatás, amelyben a párt irányító szerveinek a nemzetiségi kérdés kapcsán megfogalmazott állásfoglalásait vizsgáltuk. A kutatás eredményeit a „Pártállam és nemzetiségek 1950-1973. című dokumentumkötetben adtuk közre. Ugyancsak e munka közvetlen előzményének tekinthető a Kisebbségkutató Intézetben 2002-től folyó „Identitás és modernizáció” című kutatás, amely a magyarországi nemzeti-etnikai kisebbségek demográfiai, gazdasági, politikai és kulturális helyzetét makro-elemzésekkel vizsgálta. Míg előbbi kutatás csak egy szegmensét vizsgálta a fölvázolt kérdéskörnek, utóbbi a kisebbségi törvény hatására kibontakozó társadalmi integrációs folyamatokra fókuszált. Mindkét kutatás módszertani tapasztalatai azonban jól kamatoztathatók jelen munka keretében is.

A kutatás előzményének tekinthető, illetve annak koncepcionálásakor fölhasznált legfontosabb nemzetközi és hazai szakirodalmat a csatolt válogatott bibliográfiában tüntettük föl.

 

2. Hipotézis, kulcskérdések, a projekt célkitűzései

2. 1. Belpolitikai szempontok

Az 1950-1990 közötti időszakban mind a kormányzatnak, mind a kommunista pártnak a magyarországi nemzetiségekkel kapcsolatos törekvéseit alapvetően a marxista ideológia határozta meg. E szerint egyrészt az osztályszempontok felülírják a nemzeti hovatartozást, másrészt az állampolgári jogok különbségtétel nélküli biztosítása szükségtelenné teszi külön kisebbségi jogoknak az érvényesítését.

Már a kutatás eddigi eredményei is rávilágítottak arra, hogy a korszakon belül több al-periódust lehet elkülöníteni. Ezeken belül a nemzetiségpolitika tartalmi elemei és súlypontjai is változtak. Ugyanakkor az egész négy évtizedet jellemezte a kisebbségi kérdés súlyának csökkentése, a jogi szabályozás és a gyakorlat között feszülő ellentmondások, az önszerveződés akadályozása, felülről irányítottsága, totális ellenőrizettsége, valamint - a külhoni magyarokra tekintettel - a kulturális nemzet és az államnemzet felfogásának egyidejű szelektív alkalmazása.

A kutatás alapvető célja a magyarországi németség 1950-1990 közötti történetének monografikus földolgozása. A német nemzetiség társadalmi integrációját (illetve asszimilációját) a kormányzat nemzetiségpolitikájával összefüggésben vizsgálja. Ezért szükséges e nemzetiségpolitika jellemzőinek és változásainak föltárása, periodizációja.

 

2. 1. 1. Kulcskérdések

A kutatás az alábbi kérdéseket állította középpontjába:

 

Nemzet-nemzetpolitika-nemzetiségpolitika:

A kormányzat és a kommunista párt nemzetfelfogásának jellemzése.

A kormányzat és a kommunista párt nemzetpolitikájának jellemzése.

A nemzetiségpolitikában elkülöníthető periódusok megállapítása. Az egyes al-periódusok tartalmi elemeinek meghatározása, a változások bel- és külpolitikai okainak vizsgálata.

A nemzetiségpolitika végrehajtó szervei struktúrája, az egyes szervezetek hatásköre, illetve ezek változásai.

A magyarországi kisebbségek jogi helyzetének – oktatás, nyelvhasználat, kultúra, önszerveződés – vizsgálata.

 

A német kisebbség:

Gazdasági-társadalmi helyzetének változásai a korszakban. Különös tekintettel a közösség szocio-kulturális jellemzőire: demográfiai trendek, képzettség, foglalkozási összetétel változásai.

Az anyanyelvi oktatás jellemzői, hatása az identitás megőrzésére.

A kulturális és egyéb önszerveződés formái és lehetőségei, tevékenységi körük, jellemzőik.

Az intézményesülés (Szövetség, iskolák, civilszervezetek) folyamatának vizsgálata.

 

2. 1. 2. Források

Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához az alábbi magyarországi források föltárását tervezzük:

 

1. Könyvtári gyűjtőmunka eredményeként historiográfiai áttekintés és elemzés készítése.

 

2. Föltárandó levéltári anyag:

 

Magyar Nemzeti Levéltár:

-Minisztertanácsi jegyzőkönyvek

- Miniszterelnökség iratai

- Igazságügyminisztérium Törvényelőkészítő Főosztályának iratai

- Oktatási, Népművelési, Művelődésügyi Minisztérium iratai

- Művelődési Minisztérium Nemzetiségi osztálya iratai

- Művelődési Minisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Főosztálya iratai

- Külügyminisztérium iratai

- Hazafias Népfront iratai

- Magyarországi Németek Országos Szövetségének iratai

 

Magyar Nemzeti Levéltár Megyei Levéltárai (Baranya, Bács-Kiskun, Tolna, Somogy, Békés, Fejér):

Megyei Tanács iratanyaga

Megyei Végrehajtó Bizottság iratanyaga

Megyei MDP-MSZMP iratok

 

3. Sajtó anyag

Egy országos ( Szabad Nép/ Népszabadság) napilap

Egy megyei (Dunántúli Napló) napilap

Freies Leben és a Neue Zeitung

 

2. 2. Külpolitikai szempontok

Cél az is, hogy a magyarországi német nemzetiség helyzetét a magyar-német – elsősorban a Német Demokratikus Köztársasággal fenntartott - kapcsolatok összefüggésrendszerében vizsgáljuk. E tekintetben két szempontot tartunk különösen fontosnak. Egyrészt: volt-e és milyen szerepe a magyar-német kapcsolatokban a vizsgált időszakban annak a ténynek, hogy Magyarországon nagyobb létszámú német közösség él. Másrészt: az NDK-val kialakított oktatási és kulturális kapcsolatokban figyelembe vették-e a német nemzetiség igényeit?

Fontos vizsgálati szempontunk - miután két azonos ideológiai alapon álló, bár gyökeresen eltérő történelmi tapasztalattal rendelkező szocialista országról van szó -, a két nemzetfelfogás és nemzetiségpolitika jellemzőinek összehasonlítása.

 

2. 2. 1. Kulcskérdések

A komplex vizsgálati szempontrendszer érvényesítése érdekében – mint ahogyan fentebb is jeleztük – szükséges a külpolitikai vonatkozások vizsgálata is.[2] Nevezetesen:

Mikor válik tényezővé és miért a magyarországi német közösség az államközi kapcsolatokban?

Milyen szerepet játszott a szocializmus évtizedeiben a német közösség a Magyarország és NDK közötti kétoldalú kapcsolatokban?

Milyen módon segítette – ösztöndíjak, kulturális kapcsolatok, kinti foglalkoztatási lehetőség - az NDK a magyarországi német közösség identitásának megőrzését?

Milyen módokat engedett meg a magyar állam? A két fél közül ki és miért szorgalmazta az együttműködést?

Milyen lehetőség volt a 2. világháború után Magyarországról az NDK-ba kitelepített németek és itthon maradt hozzátartozóik közötti kapcsolattartásra?

Hogyan működött együtt a két ország titkosszolgálata e kapcsolattartás ellenőrzésében?

Melyek voltak az ellenőrzés fő szempontjai?

 

2. 2. 2. Források

Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához az alábbi magyarországi források föltárását tervezzük:

 

1. Könyvtári gyűjtőmunka eredményeként historiográfiai áttekintés és elemzés készítése.

 

2. Föltárandó levéltári anyag:

Bundesarchiv:

- Abteilung Deutsche Demokratische Republik mit sowjetischer Besatzungszone 1949-1990: Parlamente und Staatsoberhaupt

- Ministerrat, Zentrale Komissionen und Amter

- Auswärtiges und Internationale Beziehungen (Forschung und Technik; Bildung, Kultur, Sport und Medien)

 

Der Bundesbeauftragte für die Unterlagen des Staatssicherheitsdienstes der ehemaligen Deutschen Demokratischen Republik:

- Abteilung der „Intenationale Verbindungen”.

 

3. Az alkalmazott kísérleti módszer

A monografikus földolgozás, illetve a téma árnyalt megközelítése módszertanilag a legkülönbözőbb források – az államigazgatás különböző szintjein keletkező levéltári dokumentumok, a korszak társadalomstatisztikai adatainak, egy országos napilap, illetve a német nemzetiségi sajtó - ütköztetését és elemzését, valamint az összehasonlító szempontrendszer következetes érvényesítését kívánja meg. A német közösség életében a vizsgált időszakban vezető szerepet játszó kisebbségi politikusokkal 10-12 strukturált interjú készítése.

 

4. Valószínűsített eredmények

Egy monográfia (tervezett terjedelme: 20-25 ív) elkészítése, amelyben földolgozásra kerül Magyarország 1950-1990 közötti nemzetiségpolitikája, a német kisebbség társadalmi helyzetének komplex – demográfiai, gazdasági, intézményhálózat –, az integráció és asszimiláció folyamatának bemutatása. A monográfia elkészítése lehetővé teszi a későbbiekben a régió országaival való összehasonlító kutatás koncepcionálását is.

 

 

                                                                                                                                                             Tóth Ágnes

 

[1] A kutatást az NKFH (K116209) támogatja.

[2] Az elmúlt években Andreas Schmidt-Schweizer és Dömötörfy Tibor a Német Szövetségi Köztársaság és Magyarország kapcsolatát dolgozza föl. Ezért jelen kutatás az NDK és Magyarország közötti kapcsolatokra fókuszál.