A budapesti kormányzatok magyarságpolitikája

Vezető kutató: Bárdi Nándor 

A kutatás elõzményei

 

  A kilencvenes években a határon túli magyarság két világháború közti támogatását feltáró kutatás és a 2004-ben megjelent, a budapesti kormányzatok és a határon túli magyarok kapcsolattörténetét felvázoló munka (Tény és való, Kalligram) folytatására törekszünk. A probléma történeti megközelítése mellett az utóbbi évtizedek magyarságpolitikai tevékenységét policy munkákban elemeztük.

 Magyarságpolitika alatt egy-egy adott kormányzatnak a kisebbségi magyar közösséggel (Budapest esetében közösségekkel) kapcsolatos politikáját értem. A magyarországi magyarságpolitika része a támogatáspolitika, a kapcsolattartás rendszere és a magyar-magyar viszony. A szomszédos országok kormányzatai alapvetõen a nyelvpolitikán, az oktatáspolitikán keresztül és a kisebbségi intézményrendszerhez való viszonyban érvényesítik szándékaikat. A magyarságpolitika fogalma nem azonos a nemzetpolitika kifejezéssel, hiszen az tágabb értelemben az adott ország hosszú távú közösségi politikáit fogja össze. Márpedig Magyarország emlékezet- és identitás valamint civil politikája nem szûkíthetõ le a kisebbségi magyar közösségekhez fûzõdõ viszonyra. (Ez a nemzetpolitika kifejezés alatt azért következhetett be az utóbbi évtizedben, mert a rendszerváltás után elmaradt a magyarországi politikai közösség szimbolikus és érzelmi kötõdéseinek kiépülése és ezt a kulturális nemzethez kötõdõ szimbólumok, közbeszéd és érzelmi azonosulás helyettesítette. Ezért nõtt meg a külmagyar kérdés súlya illetve virtualizálódott az ezzel kapcsolatos beszédmód.)

 Egy olyan szakpolitika (a magyarságpolitika) történeti rekonstruálására vállalkoztunk, amely 1989 elõtt nem különült el a külpolitika és a nemzetközi kulturális kapcsolatok ápolásától. A két világháború között a revíziós politika és jövõkép fedte el, 1944 után egy ideig a béketárgyalásokon még kölcsönösen téma volt Magyarország és szomszédai között, hogy milyen stratégiát alkalmaznak a magyar kisebbségi közösségek újra integrálásra. Ezt követõen mindez a kétoldalú kapcsolatok és a szocialista országok viszonyrendszereinek rendelõdött alá. Majd a hetvenes évek elsõ felétõl jelenik meg a lenini nemzetiségpolitika számonkérésének retorikája alatt, a védekezésre kényszerült kisebbségi magyar elitek és a magyarországi ellenzéki csoportok nyomására a kádár-kori un. plebejus nemzetfogalom tartalmának átértelmezése egy új kulturális nemzetfogalom felé. Ebbõl a fedett szerepbõl 1988 után az határon túli magyarok problémáinak kezelését intézményesítõ kormányzati munka során válik el a külpolitikai, identitáspolitikai fõirányoktól a magyarságpolitika. Nem kis részben a határon túli magyar nyomásgyakorló csoportok révén.

 

A kutatás alapkérdései

 a) Bethlen István miniszterelnök távozása után, 1931-tõl nem tudjuk, hogy milyen csatornákon keresztül folyt a határon túli magyar szervezetek támogatása és ez mennyiben fonódott össze a VKF környezõ országokban folytatott tevékenységével. Ehhez közben rekonstruálni szükséges a Miniszterelnökség II. Nemzetiségi Osztályának tevékenységét.

 b) Az 1940-1944 közti idõszak tekintetében a visszacsatolt területek modernizációja felveti egyrészt a „jobboldali társadalompolitikai reform” tartalmát, másrészt azt a kérdést, hogy 22 év után miként gondolták újra Magyarország nemzetiségpolitikáját a szakértõk? Hogyan alakul a kormányzat nemzetiségpolitikája a visszatért kisebbségek irányába, különös tekintettel Észak-Erdélyre?

 c) Hogyan merül fel a Kádár-korszakban a határon túli magyarság kérdése, mind nagypolitika, mind a helyi társadalom szintjén? Itt a Vincze-Fülöp illetve Földes György által képviselt nagypolitikai, kapcsolattörténeti megközelítéssel szemben a napi gyakorlatot és a problémának a lokális viszonyokba való felmerülését szeretnénk megvizsgálni.

 d) Milyen szakpolitikai logikák mentén szervezhetõ illetve mi mentén mûködik az 1989 utáni magyarságpolitika?

 

Módszertani sajátosságok

 A négy különbözõ kérdés kutatása más-más fázisban van, és eltérõ módszerekkel közelítjük meg.

 a)      A MOL K 28-on túl, amely az intézménytörténethez ad bõséges forrásanyagot a Hadtörténeti Levéltár, VKF iratait szükséges kutatni. Itt 2012-ig intézménytörténeti áttekintésre törekedtünk.

 b)      Az 1940-1944 közti idõszak vonatkozásában 2011-ben a szakirodalmi dokumentációt állítjuk össze, majd 2010-ben egy kronológia készül az észak-erdélyi eseményekrõl. Közben a BM (elsõsorban nemzetiségi kérdéssel kapcsolatos iratok) és a FM, PM (erdélyrészi külön bizottságok anyagai) fondok és a sajtó (Erdélyi Párt) feltárására is sor kerül.

 c)      A Kádár-korszak vonatkozásában egy város, Komárom részletes vizsgálatára kerül sor (Stefano Bottoni). Valamint az ÁBTL-ben a különbözõ, a határon túli magyarok megsegítését szolgáló akciók anyagát tárjuk fel.

 d)     Az 1990 utáni magyarságpolitika tekintetében elsõsorban sajtóelemzésekre és parlamenti, költségvetési dokumentációra támaszkodunk a különbözõ kormányzati munkák illetve a kisebbségi pártok tevékenységét elemezve.

 e) A budapesti kormányzati munka és a kisebbségi társadalom önszervezõdését, egymásra való hatását egy a romániai magyar kisebbség történetét meghatározó töréspontokat bemutató esettanulmányokból; a magyarságpolitika és a kisebbségpolitika két világháború közti gyakorlatát körbejáró elemzésekbõl; valamint a generációs csoportokat és integrációs viszonyrendszereket együtt vizsgáló, hetven évet áttekintõ összefoglalóból álló monográfiában összegzi Bárdi Nándor.

 

 

Eredmények

 2008

  • Stefano Bottoni: Komárom/Komárno. Hivatalos és informális kapcsolatok egy közép-európai ikervárosban (1960–1985) Regio, 2008. 2. sz. 27-47. p.

 

2009

  • Sárándy Tamás – Tóth Bartos András. „Kis magyar világ”, Észak-Erdély 1940–1944 között digitális szövegtár: http://www.adatbank.ro/belso.php?k=5
  • Bárdi Nándor: Sistemul instituþional ºi strategia de politicã maghiarã a guvernelor din Budapesta 1918–1938. In Vasile Ciobanu–Sorin Radu (szerk.): Partide politice ºi minoritãþi naþionale din România în secolul XX. Techno Media, Sibiu, 2009, 55-65. p.
  • Bárdi Nándor: The strategies and institutional framework employed by Hungarian governments to promote the “Hungarian minorities policy” between 1918 and 1938.
  • In Czech and Hungarian Minority Policy in Central Europe 1918–1938. Edited by Ferenc Eiler, Dagmar Hájková, Masarykùv ústav a Archiv AV ÈR -- MTA Kisebségkutató Intézet, Praha – Budapest, 2009, 33-53. p.

 

2010

  • Ablonczy Balázs –Bárdi Nándor: Határon túli magyarok: mérleg, esély, jövõ. In Határon túli magyarok a 21. században. Szerk. Bitskey Botond, KEH, Bp., 2010, 9-32. p.
  • Bárdi Nándor – Misovicz Tibor: A kisebbségi magyar közösségek támogatásának politikája. In Határon túli magyarok a 21. században. Szerk. Bitskey Botond, KEH, Bp., 2010, 66-76. p.
  • Stefano Bottoni: Komárom/Komárno. Offizielle und inoffizielle Beziehungen in einer ungarisch-slowakischen Zwillingsstadt (1960–1985). In Wlodzimierz BorodziejJerzy KochanowskiJoachim von Puttkamer (eds.): »Schleichwege«. Inoffizielle Begegnungen sozialistischer Staatsbürger zwischen 1956 und 1989. Wien-Köln, Weimer, Böhlau-Verlag, 2010, pp. 67-89.

2011

  • Bárdi Nándor: Ungaria ºi maghiarii de dincola de graniþã (1948–1989) In Studa Universitatis Cibiniensis, Series Historica VIII., Universitatea „Lucien Blaga” din Sibiu, Facultatea de Istorie ºi  Patrimoniu, Sibiu, 2011, 83–94.
  •  Bárdi Nándor: Národna politika Madarska po roku 1989. In Neznámy sused. Dvadsat’rokov Mad’arska (1990–2010) Ed. Csaba Zahorán, István Kollai, Slávka Otcenásová, Terra Recognita  Alapítvány–Vydavatel’stvo Talentum, Budapest–Bratislava, 2011, 145–175.

 

2012

  •  Bárdi Nándor: Otthon és haza. Tanulmányok a romániai magyar kisebbség történetérõl, kézirat, 368.