A személyi elvű autonómiák belső dinamikája Közép- és Délkelet-Európában: öt ország összehasonlító elemzése (2015-2019)

Az NKFIH által támogatott posztdoktori összehasonlító kutatás (116168. sz.) célja, hogy elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt feltárja és elemezze azon személyi elvű kisebbségi autonómiák jellegzetességeit a kelet-közép- és délkelet-európai térség öt országában (Észtország, Horvátország, Magyarország, Szerbia, Szlovénia), ahol az autonómia közjogi alapokra épül, és szervezeti formái a különböző – helyi-települési, megyei-regionális, és országos – szinteken választott kisebbségi testületek, a kisebbségi tanácsok vagy önkormányzatok. Ezek feladat- és hatásköre rendszerint a kisebbségek politikai érdekképviseletére, illetve főként a közösségeket alapjaiban érintő nyelvi és kulturális ügyek véleményezésére vagy akár az azokban való döntésre és saját intézmények alapítására és fenntartására terjed ki.

A vizsgálat középpontjában a kisebbségi testületeknek a létrehozása, megválasztása áll, és arra keresi a választ, hogy vajon miként értelmezhetők, miként ragadhatók meg egyrészt e sajátos kisebbségi választások szerepe és funkciói, a választási rendszerek hatásai, továbbá, hogy a választási szakirodalom főbb megállapításai miként alkalmazhatók e speciális kontextusban, az öt országban eddig megrendezett kisebbségi tanácsi/ önkormányzati választások alkalmával. Elemzési eszközéül így a választások főbb céljai és funkciói szolgálnak, amelyek komoly szervező-strukturáló tényezőkként tértől és időtől függően akár eltérő hatásokat is kifejthetnek, és adott esetben nehezen is egyeztethetők össze egymással.

A területi autonómiákkal ellentétben, a személyi elvű autonómiák életre hívása politikailag kevésbé költséges az érintett államok számára, ugyanakkor ezek gyakorlati végrehajtása sem nélkülözi a kihívásokat, amelyek közül elsőként kiemelendő a csoporttagság meghatározása, az identitás szabadságának és a választott kisebbségi testület közösségi legitimációjának összeegyeztetése. A kisebbségi választások összehasonlító vizsgálatának különös aktualitást adnak a térség személyi elvű autonómiáit tanulmányozó nemzetközi szakirodalom azon állításai, hogy ezen rendszereket, beleértve az alkalmazott választási szisztémákat is, jobbára felülről hívták életre, jelentős állami kontroll mellett, és miközben többé-kevésbé kiterjedtté vált a szabályozottságuk, kialakult a megfelelő jogszabályi keretük, a funkcióik többnyire inkább csak szimbolikus maradt. Ennek megfelelően az egyik fő kérdés, hogy vajon maguk az érintett kisebbségi közösségek idővel miként viszonyulnak ezekhez a struktúrákhoz, kitöltik-e ezeket az alulról szerveződő aktivitásukkal, illetve hogy mennyire érvényesülnek a gyakorlatban a demokratikus elszámoltathatóság és a hatékony érdekképviselet követelményei, amelyek komoly befolyással vannak végső soron a gyakorta kis létszámú, szétszórtan elhelyezkedő és az asszimiláció előrehaladott fokán álló közösségek fennmaradása szempontjából is.

Mindezek nyomán a kutatás fő kérdései:

  • a személyi elvű kisebbségi autonómia lehetséges meghatározásai, elhelyezése a nemzetközi kisebbségvédelemben és a nemzetközi jogban;
  • a személyi elvű kisebbségi autonómia és a kisebbségek hatékony közéleti részvétele, a kisebbségekkel való rendszeres konzultáció, illetve a kisebbségi ’empowerment’;
  • elméleti háttér és történeti háttér: az Osztrák-Magyar Monarchia és a 20. század eleji Oroszország, a két világháború közötti Baltikum, a jugoszláv önigazgatás nemzetiségi vonatkozásai;
  • az autonómia létrejöttéhez, elfogadásához kötődő, külső és belső körülmények, összetett feltételrendszerek vizsgálata és összevetése az érintett országokban; a kisebbségi közösségek hatása a jogszabályi döntésekre;
  • a vizsgált autonómia-modellek főbb jellemzőinek, választási elemeinek összehasonlító elemzése;
  • a kisebbségi választások funkcióinak értelmezése (legitimáció és elszámoltathatóság, választási verseny és részvétel stb.);
  • a kisebbségi választási rendszerek hatásainak a feltérképezése (mechanikus és pszichológiai hatások, alkalmazott választási formula, szavazólap szerkezete, a választási folyamathoz való hozzáférés, stabilitás és változás stb.)

Módszertanát tekintve, a vonatkozó hazai és nemzetközi szakirodalmon kívül mind az öt országra összeállítja a kisebbségi tanácsi/ önkormányzati választások adatbázisait, amelyeket egyes kisebbségi közösségek vezetőivel, szakértőkkel és hivatalnokokkal készített interjúk egészítenek ki.

A kutatás keretében, 2018 közepéig megjelent tanulmányok:

  1. Dobos Balázs: Elections in a Non-Territorial Autonomous Setting: the Minority Self-Governments in Hungary. JOURNAL OF ETHNOLOGY AND CULTUROLOGY 20:(2) pp. 87-95. (2016) https://drive.google.com/file/d/0B_MPkqI9kqE1VTRobnM1ZHBHMkE/view
  2. Dobos Balázs: The Minority Self-Governments in Hungary: Compendium Autonomy Arrangements in the World, eds Levente Salat; Sergiu Constantin; Alexander Osipov; István Gergő Székely. 39 p. Bolzano: Kiadó: EURAC Research (2016) http://www.world-autonomies.info/ntas/hun/Documents/Hungary_2016-01-15.pdf
  3. Dobos Balázs: Consultative and advisory bodies for minorities: A European Overview. In: Alexander Osipov, Hanna Vasilevich (szerk.): Compilation of the lectures on the topic of 'Participation of minorities in public life'. Flensburg: ECMI, 2017. pp. 66-77. https://www.academia.edu/33932226/Consultative_and_Advisory_Bodies_for_Minorities_A_European_Overview

Dobos Balázs: Választások és személyi elvű autonómiák. REGIO 25:(3) pp. 203-230. (2017). http://regio.tk.mta.hu/index.php/regio/article/view/177