Az Észak-Erdélyi Demokratikus Bizottság csatlakozik az Országos Demokrata Arcvonalhoz, és – kibővülve a Hazafiak Szövetségével és a Népvédelmi Egyesülettel – Kolozsváron megalakítják az Országos Demokrata Arcvonal Észak-Erdélyi Bizottságát.    ? 1944. december 1.

Csernyikov tábornok – egy előző napi moszkvai távirati utasításra hivatkozva – utasítja a román adminisztrációt, hogy negyvennyolc órán belül vonuljanak ki Nagyváradról és környékéről.

Temesváron a Déli Hírlap utódaként megjelenik a Magyar Népi Szövetség Szabad Szó c. napilapjának első száma. Főszerkesztő: Kazinczy János. (1945. augusztus 19-től Lázár József).

A Monitorul Oficialban megjelenik a 641. sz. törvény, miszerint eltörlik a „faji törvényhozás” törvény-rendeleteit, vagyis visszaadják a zsidók polgárjogait. // Megjelenik a 644. sz. törvény, amely a korábbi jogszabályok kiegészítéseként tételesen felsorolja, hogy a 498/1942-es és a 443/1944-es törvényeket milyen kategóriákra kell alkalmazni. (A CASBI-törvény előfutárának tekinthető jogszabály a magyar és a német állam, illetve polgáraik romániai javainak zárolását rendeli el.) ? 1945. február 10.

Megszervezik a kolozsvári Magyar Tankerületi Főigazgatóságot, melynek élére Hadházy Sándor kerül. 1945. április 9-én a nemzetnevelési minisztérium hivatalosan is elismeri az önálló magyar kolozsvári tankerületet. ? 1945. szeptember 21. // Vasile Pogăceanu, Kolozs megye főispánja átiratban sürgeti a Kolozsvári Magyar Egyetem Rektori Tanácsát, hogy „az itt élő népek őszinte, demokrata és kellő tudományos felkészültséggel rendelkező legjobbjaiból nevezzen ki rendes és rendkívüli tanárokat az egyes karokra”. (A magyar és román kommunisták is többször sürgetik az egyetem vezetését, hogy az eltávozott professzorok helyére vegyenek fel olyan „demokrata érzelmű”, tehát kommunista értelmiségieket, akik majd biztosítják, hogy az oktatás „demokratikus szellemben folyjék”.) ? 1945. január 19. // A Központi Tanácsadó Testület Jogügyi Bizottsága ülésén határozati úton kijelentik, hogy Észak-Erdély fölött „a felségjogot a fegyverszüneti egyezmény aláíróinak nevében, a Szövetségközi Ellenőrző Bizottság megbízása alapján a Szovjet katonai parancsnokság gyakorolja, meghatalmazottai alapján.”

megjelenik a Modern orosz elbeszélők c. kötet, Nagy Lajos A kisebbségek alkotmányjogi helyzete Nagyromániában című tanulmánykötet, A Short Review of the Hungarian University of Transylvania című, a kolozsvári egyetem helyzetét bemutató kiadvány, Szenczei László A magyar nép tragédiája c. tanulmánykötete.

„Egyesülési” nagygyűlést tartanak Máramarosszigeten. (Január közepén Máramarosszigetet és a környező falvakat megszállták a szovjet–ukrán csapatok, és Iván Odovicsuk ukrán nacionalista vezetésével ukrán közigazgatást vezettek be. Az ukrán nacionál-kommunistáknak az volt a célja, hogy Moszkva diszkrét támogatásával úgymond egyesítsék az 1920-ban a trianoni békediktátummal kettévágott történelmi Máramaros vármegyét. Február elején az ukránok újabb gyűlést szerveznek, és kineveznek egy megyei tanácsot, hogy az „megoldja” Máramaros belső ügyeit. Elrendelik az ukrán nyelv kötelező használatát, a szovjet hadsereg által kiadott rubel és pengő stabil árfolyamát, ukrán iskolák megnyitását, hetente hat óra kötelező ukrán nyelvtanítást a román és magyar iskolákban. A Groza-kormány megalakulása után egy hónappal, április 9-én Máramarosba újra visszatérhet a bukaresti közigazgatást. Az akció hátterében Ny. Sz. Hruscsov, Ukrajna első titkára sejthető.)

Bukarestben – kommunista források szerint – félmillióan tüntetnek egy Országos Demokrata Arcvonal-vezette kormány mellett. (Ana Pauker, a kommunista párt Moszkvából hazatért egyik vezetője még január 16-án, egy titkos tanácskozáson meghírdette a „tíznaponként egy újabb válság”-tervét.)   ? 1945. február 28.

Lemond Nicolae Rădescu tábornok, majd az angol misszióra menekül. (1946. június 15-én titokban egy angol katonai repülőgépen kiszökik az országból, és a nyugati román emigráció egyik vezetője lesz, 1953. május 16-án hal meg New Yorkban.) ? 1944. december 6. // A kolozsvári postások szakszervezete közli, hogy megindult a postaforgalom Magyarország felé. (Távirat csak francia, vagy orosz szöveggel adható fel.)

Kolozsváron tartja meg a kormány kihelyezett minisztertanácsi ülését. Az ezt követő hatvanezres nagygyűlésen jelen van Mihály király és Andrej J. Visinszkij is. // Az erdélyi szociáldemokraták egy csoportja (Wolf Sándor, Gheorghe Urzica, Solomon Sabin, Pásztai Géza, Bruder Ferenc) felkeresik a Kolozsváron tartózkodó Gheorghe Vlădescu-Răcoasa kisebbségügyi minisztert és átadnak egy elaborátumot, melyben többek közt kérik, hogy a Nemzetiségi Minisztériumba vegyenek be magyarokat is, készítsék el mihamarább a nemzetiségi statútum végrehajtási utasítását, valamint a közintézetekben tartsák be szigorúan az arányszámokat. Vlădescu-Răcoasa megígéri a kérések teljesítését. // Az ODA Észak-Erdélyi Tanácsa nevében ifj. Teofil Vescan memorandumot ad át Petru Grozának, melyben egyebek mellett azt kérik, hogy az ODA VB konzultációja nélkül a kormány és az ODA-tanács ne hozzon semmi lényegi döntést Erdély kérdésében. Kolozsvár székhellyel állítsanak fel egy, a miniszterelnökség mellé rendelt államtitkárságot, amelynek a személyzetét az észak-erdélyi ODA VB biztosítaná. Ismerjék el a jelenleg működő közigazgatást, és csak „demokratikus elemekkel” egészítsék ki azt, a korábbi határozatait pedig hagyják jóvá. A székely megyéket lehetőleg magyar vezetéssel kell ellátni. Érvényesítsék a proporcionalitás elvét. // Az MNSZ Észak-Erdélyi Végrehajtó Bizottsága nevében Demeter János átadja Petru Grozának a „magyar dolgozók még megoldatlan problémáit” tartalmazó MNSZ-emlékiratot, amiben többek között azt kérik, hogy Erdély területén legyen a magyar is hivatalos nyelv (a vasútnál, postánál és a hadseregnél is), azokban a községekben, városokban, ahol több mint ötven százalék magyar kisebbség él, a közigazgatás élére magyart nevezzenek ki, szabadon használhassák nemzeti színeiket, himnuszukat, a magyarság az elmenekült észak-erdélyi szászok földjeiből számarányának megfelelően részesedhessen, a nincstelen székelyek néprajzi határuk szomszédságában, Nagy- és Kis-Küküllő megyékben kapjanak földet, és állítsanak fel magyar–román vegyesbizottságot a telepítési kérdés rendezésére. A legsürgősebben elrendezendő kérdésnek az internálótáborok felszámolását nevezik meg.

Kolozsváron megnyílik az 1848–49-es Ereklyemúzeum. (Az anyagot Kiss Jenő és Bözödi György gyűjtötte össze.) // A Magyar Népi Szövetség helyi szervezete az Országos Demokrata Arcvonal ülésén emlékiratot ad át a Marosvásárhelyre érkező Gheorghe Vlădescu-Răcoasanak, melyben többek között a következőket kérik: ahol legalább 10% magyarság él, csak magyarul tudó köztisztviselőket nevezzenek ki, Marosvásárhelyen állítsanak fel magyar mezőgazdasági főiskolát és műegyetemet, az ODA Központi Tanácsadó Testületének februárban hozott nyelvrendeletét terjesszék ki Észak-Erdélyre is. ? 1945. június 19.

A zalaegerszegi pályaudvaron egy szovjet légitámadás következtében megsemmisül a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum kimenekített anyaga. (A múzeum állományának kb. a kétharmadát 1944. szeptember 2-án szállította el a kiürítési rendeletnek engedelmeskedve Herepei János múzeumigazgató.)   ? 1945. szeptember 15.

Kolozsvárott nyolc magyar író elhatározza, hogy megalapítanak egy magyar írószövetséget és beindítanak egy irodalmi lapot. Az öt tagú előkészítő bizottság tagja: Jékely Zoltán, Kiss Jenő, Nagy István, Szabédi László és Szentimrei Jenő. (A folyóirat főszerkesztője Szentimrei lenne.)   ? 1946. június 22.

Kolozsváron Aurel Potop nemzetnevelésügyi államtitkár és Luka László/Vasile Luca, az Országos Demokrata Arcvonal székely származású országos főtitkára jelenlétében tárgyalások folynak a magyar egyetemről. Magyar részről már nem a Rektori Tanács vesz részt a tárgyaláson, mivel – a román álláspont szerint – „magyar honpolgár tanárok nem illetékesek a hivatalos tényezőkkel való tárgyalásokra”, ezért a Balogh Ernő, Pásztai Géza, dr. Csőgör Lajos és Jordáky Lajos képviselik a magyar érdekeket. (A román felet Emil Petrovici, a szebeni egyetem rektora, ifj. Teofil Vescan, az Észak-Erdélyi ODA elnöke, David Prodan és Alexandru Roşca egyetemi tanárok képviselik.) A bizottság által 18-án aláírt megegyezés szerint a Nagyszebenből visszatérő román I. Ferdinánd Király Egyetemet és a Kolozsvár elfoglalása után is helyben maradt magyar egyetemet egy időben fogják megnyitni. Mindkét egyetemnek 4–4 kara lesz, a magyar egyetemen egy karrá olvad össze a jogi és közgazdaságtudományi kar. A román egyetem visszakapja a Ferenc József Tudományegyetem 1919. május 12-én elkobzott épületeit (melyeket a bécsi döntés után, 1940-ben elhagyott), míg a magyar egyetem a sétatéri volt Regina Maria (1918 előtt De Gerando) leánygimnáziumot foglalja el. A botanikus kertet és a könyvtárat közösen fogják használni. Mindaddig, amíg a magyar egyetem orvosi intézményei és laboratóriumai új épületben nem kapnak helyet, az Új Klinika épületét fogják használni. (Az egyezmény szerint a magyar állampolgárságú egyetemi tanszemélyzet csak akkor folytathatja működését, ha román állampolgárságért optál.) Mivel a magyar egyetemnek ki kell ürítenie az épületeit és új helyre kell költöznie, a megegyezést nem írja alá sem Balogh Ernő, sem Pásztai Géza. Az épületek kiürítése nagy visszatetszést kelt a magyarok körében. (Az április 19-i Erdélyi Szikra, az RKP magyar nyelvű hetilapja a tanácskozásról beszámoló cikkében kész tényként közli, hogy „május elsejére két egyeteme lesz Kolozsvárnak”.)   ? 1945. április 25.

A Monitorul Oficialban közzéteszik a 294. sz. törvényrendeletet az észak-erdélyi ítélőtáblák felállításáról. A későbbiekben minden ítélőtábla székhelyén egy-egy népbíróságot kellene felállítani, de csak a kolozsvárit szervezik meg.   ? 1945. június 24.

Nagyváradon meghal Betegh Miklós (1868–1945), aki 1910–14 között Torda-Aranyos vármegye főispánja volt, 1924-ben jelent meg Dicsőszentmártonban forrásértékű visszaemlékezése: „Erdély a világháborúban” címmel.

A brassói katonai törvényszék ítéletet hirdet a Maniu-gárda tagjainak perében. A szárazajtai, csíkszentdomokosi és más gyilkosságokat elkövető „voluntárok” két hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetést kapnak. (A gárda vezetőjét, Gavrilă Olteanut távollétében életfogytiglani börtönbüntetésre ítélik.) Az ítélet kihirdetése után letartóztatnak négy szárazajtai székelyt, akik – a vád szerint – román katonákat kínoztak és öltek meg.)   ? 1946. augusztus 31.

Hirsch Dezső, bukaresti magyar diplomata információi szerint a román rendőri szervek ettől a naptól fogva „rendkívül megnehezítik a határátlépés feltételeit, és szigorú ellenőrzés alá vesznek minden utast és árut. Román állapolgár a jövőben csak a Siguranţa Generale engedélyével lépheti át a határt, és minden belépőt, aki nem rendelkezik kellő hatósági igazolvánnyal, azonnal internálni fognak.”

Kolozsvárott az MNSz és az RSzDP Magyar Bizottsága által összehívott tömeggyűlés tiltakozik a magyar egyetemet megalapító 407. sz. dekrétum miatt, mivel a „laza kerettörvény” nem rögzítette az új egyetem működési kereteit. A gyűlésen felszólaló Balogh Edgár már azt is eredményként könyveli el, hogy az egyetemet jogi személynek nyilvánították, majd kijelenti, hogy: „csak akkor költözködünk ki a régi egyetemi épületekből, amikor zavartalanul folytathatjuk tovább a tanítást és tudományos kutatásainkat.” Mindemellett azonban azt is javasolja, hogy a klinikák költözzenek Marosvásárhelyre. A felszólalók (Gunda Béla, Szabó T. Attila, Nagy Géza és mások) mind fontos problémákra mutatnak rá. A nagygyűlést követően dr. Csőgör Lajos vezetésével újabb delegáció indul Bukarestbe, hogy megpróbálja elérni a törvények sérelmes rendelkezéseinek módosítását. (A nagygyűlésről a korabeli kolozsvári magyar lapok nem számolhatnak be. A június 3-i Világosság-ban Bányai László – a három nappal korábbi eseményekre célozva – azzal támadja a nagygyűlés szervezőit, a „magyar reakciósokat”, hogy amikor törvény jelenik meg a magyar egyetem megalapításáról, – „ha ennek a törvénynek hiányossága van” – „megkondítanák a halálharangot az erdélyi magyarság kultúrája felett.”)

Bukarestben megtartják a Román Kommunista Párt első legális országos pártkonferenciáját. (1944. augusztus 23. után egy ideiglenes vezetőség, a Constantin Pîrvulescu, Rangetz József, és Emil Bodnăraşból álló ún. „trojka” vezette az RKP-t.) A pártkonferencián határoznak a „forradalom továbbfejlesztéséről”. A konferencia új vezetőséget választ. Többek közt a Központi Bizottság tagja lesz Gheorghe Apostol, Emil Bodnăraş, Nicolae Ceauşescu, Iosif Chişinevschi, Teohari Georgescu, Gheorghe Gheorghiu-Dej, Luka László/Vasile Luca, Mogyorós Sándor, Rangetz József, Constantin Pîrvulescu, Lucreţiu Pătrăşcanu, Leontin Silaghi, Chivu Stoica és Gheorghe Maurer. A Politikai Bizottság tagja lesz Gheorghe Gheorghiu-Dej, Ana Pauker, Luka László/Vasile Luca, Teohari Georgescu, Chivu Stoica, Gheorghe Vasilichi, Miron Constantinescu. (Lucreţiu Pătrăşcanu kimarad a PB-ből.) A konferencián Luka beszédében ismételten visszatér az ún. „zászlókérdésre”: „A reakció arra ösztönözte a magyarságot, hogy a piros-fehér-zöld zászlót lengesse, és [...] sikerült neki megakadályozni, hogy a román demokraták részt vegyenek Észak-Erdélyben a demokratikus szervezetek létesítésében, a magyarság ellen ingerelve a román parasztságot, román munkásságot, és a román értelmiséget.”   ? 1946. július 6–8.

Marosvásárhelyen ülésezik az MNSZ „százas” intézőbizottsága, melyet eredetileg október 27-re hívtak össze. A tanácskozáson részletesen megvitatják a még mindig orvosolatlan kisebbségi sérelmeket. 17-én, az intézőbizottsági ülés utolsó napján – napirendi ponton kívül – Bányai László előterjeszt egy kiáltvány-tervezetet, amely szerint az intézőbizottság egyértelműen kiáll a trianoni magyar–román határ visszaállítása mellett. Mivel ez a szövegváltozat túl nagy ellenkezést vált ki, Jancsó Elemér és dr. Csőgör Lajos javaslatára átfogalmazzák a kiáltvány szövegét. Ezt végül hosszas vita után (amelyen nem-IB-tagok is részt vehettek) a száz fős intézőbizottságnak – a fennmaradt jegyzőkönyv tanúsága szerint – csupán mintegy kétharmada szavazza meg, az IB-tagok hozzávetőlegesen harmada vagy jelen sincs, vagy kivonul a folyosóra, és csak egy ellenszavazat születik. A pár nappal később közzétett kiáltványban az MNSZ vezetősége az erdélyi magyarság nevében kijelenti, hogy: „Tudatában vagyunk annak, hogy az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés. [...] Nem helyeselhetünk semmiféle »áttelepítést« amely anyaföldünktől szakítana el. Nem helyeselhetünk semmiféle olyan törekvést [...] amely a bécsi döntéshez hasonló módszerrel [...] Erdélyből újból háborús tűzfészket teremtene.” A kiáltvány szövegének közzététele (november 21.) után a Magyar Népi Szövetség vezetőségét többek közt „Erdély és a magyarság elárulásával” vádolják. 1945 végén, 1946 elején számos helyen megpróbálják leváltani a kiáltvánnyal egyetértő helyi vezetőséget. (Az ilyen törekvéseket az országos központnak sikerül megakadályoznia.) Korabeli források szerint a tagság sok helyen hátat fordít a szervezetnek.   ? 1946. január 28.

A Monitorul Oficialban megjelenik a 384. sz. törvényrendelet, amely visszaszolgáltatja Csík megye egész lakosságának a Csíki Magánjavakat. (Az 1921-es jogtalan nacionalizálás előtt csak a volt Székely Határőrség tagjainak leszármazottai voltak a közösségi vagyon tulajdonosai.) A megalakuló Csíki Közjavak Igazgatóságát (Administraţia Bunurilor Comune Ciuc) a csíki községek által létrehozott közgyűlés összehívásáig a Földművelésügyi Minisztérium által kinevezett 3 fős vezetőség igazgatja. (A május 1-én megjelent törvény szerint a Csíki Magánjavak és a Gyergyói Fakitermelő Erdőtulajdonosok Szövetkezete a SOVROMLEMN [szovjet–román fakitermelő vegyesvállalat] alapító tagjai lesznek.)   ? 1946. október 1.

A kolozsvári Világosság „A Magyar Népi Szövetség nagyszabású akciót indított a moldvai csángók felkarolására” címmel interjút ad közre Czikó Nándorral, az MNSZ Központi Végrehajtóbizottságának tagjával, aki Antal Árpád bolyais hallgatóval, a Móricz Kollégium tagjával a Bákó megyei csángók közt járt, felmérve a helyzetüket. // Megjelenik a Monitorul Oficialban a nemzetnevelési minisztérium 692. sz. törvényrendelete, mely elismeri a korábban szerzett magyar diplomákat és a nyugdíj megállapításánál beszámítja az 1940–1944 közti szolgálati időt is. ? 1948. május 14.

A Monitorul Oficialban megjelenik a 649/1945. sz. törvény 10. sz. végrehajtási utasítása az anyanyelv szabad megválasztásáról. Tiltja a két világháború közötti „névelemzést”.   ¬ 1945. szeptember 30.

Megjelenik az erdélyi magyar sajtóban a Magyar Népi Szövetség kormányhoz intézett távirata, mivel a szebeni, brassói, kolozsvári hadbíróságok megint tömegesen ítélnek el ártatlan magyarokat, miközben az 1944–45-ös gyantai, tenkei, szászfenesi magyarellenes terror elkövetői büntetlenül maradnak.   ? 1946. december 5.

Megjelenik a 243. sz. rendelet az elismert felekezetek püspökségeinek számáról és a főpapok kinevezéséről. Mivel az augusztus 4-i törvény szerint legalább hétszázötvenezer hívővel kell rendelkezzen egy-egy püspökség, a 17-én kelt rendeletben a római katolikus egyháznak csak két egyházmegyéjét: a gyulafehérvári püspökségét és a bukaresti érsekséget ismerik el (jóllehet ez utóbbi híveinek száma alig haladja meg a százezret). Bár a kolozsvári református egyházkerület lélekszáma sem éri el a fenti küszöböt, azt mégis elismerik püspökségnek, a nagyváradi azonban csak szuperintendenciaként ismerik el. „Nyugdíjazzák” Scheffler János szatmári, és Pacha Ágoston temesvári római katolikus püspököket, Alexandru Cisar bukaresti katolikus érseket valamint három görög-katolikus püspököt. Ettől kezdve az egész országban három – a kommunista hatalom által elismert – katolikus főpásztor marad szolgálatban: Márton Áron gyulafehérvári, Anton Durcovici jászvásári latin-, és Iuliu Hossu kolozsvári görög-katolikus püspökök.   ? 1948. december 12.

Márton Áron körlevélben – azonnali kiközösítés terhe alatt – megtiltja papjainak, hogy olyan gyűléseken vegyenek részt, amelyeket a rendezők a római katolikus egyház elszakadása érdekében tartanak.

16-ra virradóra Bors István csíkszentsimoni párttitkár házánál robbantás történik. Bár az épület komolyan megrongálódik, de senki sem sérül meg. Az elkövetők kilétét csak egy évvel később sikerül kideríteni. ? 1950. május 25.

visszatér Magyarországra a Bolyai Tudományegyetemről László Gyula, Módi Mihály, Tettamanti Béla, Incze Miklós, Vargha László, Borbély Sámuel, Láng István, Krompecher István, és Mosonyi István, mivel a román hatóságok nem hosszabbítják meg az évente lejáró szerződését. Az utolsó kolozsvári magyar állampolgárságú professzor, Entz Géza egy év múlva, 1950 nyarán megy vissza Magyarországra. Ezután már csak Marosvásárhelyen, az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetnél marad négy magyar állampolgárságú egyetemi tanár.)

Megkezdődik az oktatás a Babeş és a Bolyai Tudományegyetemek jogi karainak, és a Bolyai Tudományegyetem gazdaságtudományi karának külön főiskolává egyesítése útján megszervezett Kolozsvári Jog- és Közgazdaságtudományi Főiskolán (Institut de Ştiinţe Juridice din Cluj). A jogi fakultás magyar és román tanítási nyelvű tagozatokból áll, a gazdaságtudományin csak magyar nyelven folyik tanítás, de román tagozatot is akarnak indítani. Az intézmény 1953. augusztus 31-én megszűnik, de a Bolyai Tudományegyetem a Bástya utca épületét nem kapja vissza.

többek közt megjelenik Asztalos István Tizennégyökrös gazdák című riportkötete, Nagy Istvánnak A legmagasabb hőfokon című regénye, Szemlér Ferenc Mind több a fény. Költemény a villamosításról című kötete.

letartóztatják a gyulafehérvári egyházmegye soros ordináriusát, Márton Mózest, és a mögötte lévő három tartalékot: Kovács Béla, Szilveszter Sándor és Jakab László. Letartóztatása előtt azonban kinevezte utódjául Léstyán Ferencet, aki biztosítja a Márton Áron-féle kormányzati vonal folytonosságát.   ? 1953. augusztus 7.

A Nagy Nemzetgyűlés elfogadja az új alkotmányt (mely az 1936-os szovjet alkotmány román adaptációja), benne a Magyar Autonóm Tartománnyal.

Ismét letartóztatják Bustya Endre könyvkiadói lektort, másnap pedig Dobri Jánost, a Protestáns Teológia tanárát. Az előbbit a hónap folyamán egyszerre hallgatják ki Balogh Edgárral, Jordáky Lajossal és Demeter Jánossal. (Az eredeti koncepció szerint egy nagyszabású Népi Szövetségi perben Bustya képviselte volna az „ifjúsági vonalat”.) Végül bírósági ítélet nélkül tartják mindkettőt börtönben, 1954 elején szabadulnak.

A második világháború befejezése óta először látogat szülőföldjére, Erdélybe a jeles székely író, Tamási Áron. 16–17-én találkozik a kolozsvári magyar írókkal, illetve 17-én előadást tart a Bolyai Tudományegyetemen.

Közlemény jelenik meg az Előrében (másnap pedig a kolozsvári Igazságban): „Az illetékes szakminisztériumok bürokratikus intézkedései miatt tavaly és tavalyelőtt a kolozsvári Mezőgazdaságtudományi Intézet magyar tagozatán megszüntették az első- és másodévet. Pártunk Központi Vezetősége felülvizsgálta a szakminisztériumok intézkedéseit, és megállapította, hogy azok nem felelnek meg a párt nemzeti [sic!] politikája szellemének... A Központi Vezetőség elhatározta a bürokratikus intézkedés azonnali megszüntetését...” A párthatározat következtében sebtében – a tanév megkezdése után több héttel – felvételi vizsgákat tartanak az első évre, míg a másodévre a Bolyai rokon szakjairól irányítanak át hallgatókat.

Temesváron a letartóztatott diáktársaik kiszabadításának követelésével több mint ezer egyetemi hallgató tüntetni kezd, majd a város központjába vonul. A hadsereg és a Securitate csapatai az ortodox katedrális és az Opera tér közti térségben bekerítik a tüntetőket, majd mindenkit összefognak és a kisbecskereki, éppen üresen álló szovjet laktanyába internálják.   ? 1956. november 15-16.

Megkezdődik a bolyais tanárok és diákok újabb csoportjának (Varró János és Lakó Elemér tanársegédek és Péterffy Irén, Vastag Lajos, Páll Lajos, Iamandi Emil és Szilágyi Árpád hallgatók) pere. A Macskási Pál vezete kolozsvári katonai törvényszék 19-én – nyilvános tárgyaláson – ítéletet hírdet Varró János és társai perében. A „közrend elleni szervezkedés vádjával” a két tanársegédet: Varrót tizenhat, Lakót pedig tizenöt év kényszemunkára, Péterffy Irént tíz, Vastag Lajost nyolc, Páll Lajost hat, Iamandi Emilt és Szilágyi Árpádot pedig öt-öt év börtönbüntetésre ítélik.

Bukarestben tartják a Román Népköztársaság Diákszövetségeinek II. országos konferenciáját. Az elnökségben jelen van a pártvezetés több tagja is, mások mellett Gheorghe Gheorghiu-Dej, Chivu Stoica, Petre Borilă, Nicolae Ceauşescu, Constantin Pîrvulescu és Leonte Răutu. Az első napon Ion Iliescu, a Diákszövetség országos elnöke megnyitóbeszédében kijelenti: „Az RMP bölcs politikája folytán megoldódott a nemzeti [sic!] kérdés s ezáltal megerősödött és megszilárdult a nemzetiségek testvéri barátsága. [...] A román és az együttélő nemzetiségekhez tartozó diákoknak együttes munkával és tanulással közös szakmai, tudományos és kulturális akciók szervezésével, közösen töltve szabad idejüket, még szorosabbra kell fűzniük testvériségüket a szocializmus győzelméért vívott harcban.” A következő napon felszólaló Koszti István (a Bolyai hallgatója) arról biztosítja a kongresszus résztvevőit, hogy: „Teljes erőnkből azon leszünk, hogy gyökerestől kiírtsuk mindazon megnyilvánulásokat, amelyek ártanak a román nép és a nemzetiségek megbonthatatlan barátságának.”, Nemes István, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet hallgatója pedig kijelenti, hogy az intézet növendékei „kérik, hogy küldjék őket más tartományokba dolgozni.” (A hatvanas évek elejétől elkezdődik a marosvásárhelyi magyar végzősöknek román lakosságú vidékekre történő kihelyezése.) A felszólaló Kacsó Magda, szintén bolyais diák (akit a záróülésen beválasztanak az országos vezetőségbe is) már egyenesen azt kéri: tegyék lehetővé, hogy a különböző szakos magyar és román diákok „együtt tanulhassanak”.

Az Igazság beszámol róla, hogy a kolozsvári Babeş és Bolyai egyetemek diákotthonai „egyesítési ünnepségeinek” esti „fénypontjaként” elfogyasztják a magyar és román diákok első közös vacsorájukat. (Az egyetemi diákegyesületek, IMSZ- és pártszervezetek egyesítése is megtörténik a hónap elején.)

Kolozsváron meghal Bíró Vencel (Vértessomló, 1885.) piarista történész, író. 1934-től az önálló erdélyi piarista rendtartomány főnöke, 1940-től a Ferenc József Tudományegyetem, majd 1945–48 között a Bolyai Tudományegyetem professzora, Erdély és Kelet-Európa történetének kutatója.   ¬ 1948 nyara.

A Hivatalos Közlönyben megjelent 1056. sz. rendelet első paragrafusa szerint írógép csak rendőrségi engedéllyel tartható, de kizárólag olyan személynek, akinek ezt a foglalkozása indokolja.

a román hatóságok mereven érvényesíteni kezdik azt az előírást, amely szerint az uticélnak megjelölt helyet a magyarországi látogató csak a helyi milícia engedélyével hagyhatja el. (A román állampolgárok ezzel szemben szabadon utazthatnak Magyarország területén.) Az egy évvel későbbi, július 1–3-i kétoldalú tárgyalásokon Kállai Gyula ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy ez az intézkedés „a magyar közvéleményre negatívan hatott”, mire Ceauşescu közli, hogy erre azért volt szükség, mert „az oda utazó személyek nacionalista tevékenységet folytatnak”, „nacionalista anyagokat” terjesztenek.

Ülést tart a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Kovászna Megyei Tanácsa, melyen részt vesz Constantin Stanca, a megyei pártbizottság titkára, és Koppándi Sándor, az MNDOT titkára. Erről beszámol a helyi pártlap, a Megyei Tükör. Bár valószínű, hogy a többi megyei tanácsot is összehívták, a helyi pártlapokból ez nem derül ki.

Bukarestben összeül a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa bürója (központi irodája). Ezen elhatározzák, hogy októberben megtartják az országos tanács plenáris ülését. (Ehhez a pártvezetés nem járul hozzá.) Az erről beszámoló rejtjeltáviratában Martin Ferenc nagykövet megjegyzi: „egyébként a nemzetiségi káderek hangulata, helyzete ma rosszabb, mint bármikor”.

Aradon megkoszorúzza a vértanúk emlékoszlopát a magyar nagykövetség. Kincses László, a külügyminisztérium referense azt ajánlja, hogy – kihasználva azt, hogy 1974-ben 125. évfordulója lesz a tizenhárom tábornok kivégzésének – javasolják a román partnereiknek, állítsák helyre a Zala-szoborcsoportot. December 12-i feljegyzésében ugyanezt javasolja Martin Ferenc nagykövet is.   ? 1974. szeptember 16.

Ünnepi nagygyűlést tartanak – Nicolae Ceauşescu jelenlétében – „Kolozsvár fennállásának 1850. évfordulója” alkalmából. A főtitkár beszédében a hősi múltról és a jövőben fejlődés távlatairól beszél. Ez alkalommal – Drobeta-Turnu-Severin mintájára – átkeresztelik a várost: a hivatalos román neve ezután – utalva a város latin előzményére – Cluj-Napoca.

Bukarestben ülésezik az írók országos konferenciája. (Eredetileg április végére hívják össze, de a főtitkár „lefújja” a dolgot.) Az írószövetség alelnökévé George Macovescut választják, az egyik alelnök ismét Sütő András lesz.

Ilie Verdeţi miniszterelnök hivatalos, „baráti” látogatásra Budapestre látogat. Elsősorban a kétoldalú gazdasági kapcsolatokon van a hangsúly.

Kolozsváron nyilvános tárgyaláson két év börtönbüntetésre ítélik Ferencz Béla Ervin ferences szerzetes-plébánost, azzal a váddal, hogy engedély nélkül rózsafüzéreket készítettek a szerzetesekkel és azt önköltségi áron árusították. (A valódi ok az, hogy az óvárosi ferences templom renoválását felügyelvén nagyarányú sikkasztást fedezett fel – erre a sikkasztást elkövető feljelentette.) Szeptember 26-án elutasítják a fellebbezését. Mivel a plébános májusban elmúlt hatvan éves, erre hivatkozva Jakab Antal gyulafehérvári püspök kegyelmi kérvénnyel fordul az államelnökhöz, amit elutasítanak. Mivel nem vonul be a börtönbe, novemberben Gyergyószárhegyen letartóztatják, majd leültetik vele a két évnyi büntetést. (Egyszer már ült 1958 és 1964 közt.)

Kovács Zoltán festőművész, Kacsó Sándor ny. szerkesztő, az MNSZ 1947-49 közti elnöke, Takács Lajos és Nagy Géza ny. egyetemi tanárok, valamint Jenei Dezső elektromérnök táviratot küld Nicolae Ceauşescu államelnöknek címezve. Ebben kérik, hogy a megyei tanfelügyelőség által novemberben megszüntetésre javasolt magyar tannyelvű 3. sz. Matematika-Fizika Líceum fennmaradhasson. Arra hivatkoznak, hogy 1948-ban még kilenc kolozsvári magyar középiskola volt, melyből már csak kettő maradt (a 3. sz. Matematika-Fizika és a Brassai Líceum). Az érdekelt szülők ezreinek kívánságát tolmácsolják – írják a távirat aláírói. Azt is kérik, hogy szervezzenek országos tanácskozást „az RSZK magyar nemzetiségi fiataljainak iskolai perspektívájával kapcsolatban”.

A román tengerparton, Mangálián kétnapos, széles körű ideológiai tanácskozást tart a pártvezetés N. Ceauşescu vezetésével. (Jelen van az egyik fia, Nicu és a felesége, Elena is.) A tanácskozás többek közt a sztálinista szellemiségű, soviniszta, kisebbségellenes kultúrpolitikai irányzat megerősödését hozza magával, mely főként a rádió, a televízió,a film- és színházművészet területén jelentkezik.

Kolozsváron meghal Kacsó Sándor (Mikháza, 1901.), író, szerkesztő, publicista. Kezdettől tagja az ún. helikoni munkaközösségnek, 1927-től munkatársa, 1938-tól főszerkesztője a Brassói Lapoknak. Eközben regénye, novellái jelennek meg, szövetkezetet szervez (ÁGISZ). 1942-től Nagyenyeden az Erdélyi Gazda szerkesztője, 1944 szeptemberében – a helybeli magyar értelmiség zömével együtt – Târgu Jiu-ba hurcolják, ahonnan csak egy évvel később szabadul. 1945-46-ban a Falvak Népe szerkesztője, 1947-52 között az MNSZ elnöke, majd az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, ill. az Irodalmi Könyvkiadó kolozsvári fiókjának szerkesztője.

a kolozsvári 3. sz. Matematika-Fizika Líceumba (a négyszáz éves református kollégium utódába) román tannyelvű osztályt helyeznek. Ezzel megszűnik a városban az utolsó, csak magyar tannyelven oktató elméleti középiskola. Ugyanekkor megszüntetik Marosvásárhely egyetlen, csak magyar nyelven oktató ipari líceumát is, az 5. számú líceumot.

A magyar kormány diplomáciai úton tiltakozik a Tőkés László temesvári lelkész ellen elkövetett atrocitások miatt. December 6-án ugyanezért Szűrös Mátyás, ideiglenes köztársasági elnök levélben fordul Nicolae Ceauşescu pártfőtitkárhoz és államelnökhöz, de a budapesti román nagykövet nem hajlandó átvenni a diplomáciai levelet.