Imreh Istvánt, az Erdélyi Tudományos Intézet igazgatóját kinevezik a Bolyai Tudományegyetem Jog- és Közgazdasági Karára. Imreh szerint a már csak névleg létező intézet gyakorlatilag ekkor szűnik meg (formálisan nem szüntetik meg). (Míg 1947-ben tizenkilenc, 1948-ban már csak egy kiadványa jelenik meg az intézetnek: Bónis György: „Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban.”) Az ETI szerepét formálisan a Román Tudományos Akadémia 1949 tavaszán létrehozott kolozsvári fiókja veszi át.   ? 1949. május 8.

Letartóztatják Lakatos Istvánt, Venczel Józsefet, gr. Teleki Ádámot, Bodor Bertalant, és Pásztai Gézát. (Pásztait nem állítják bíróság elé, ítélet nélkül öt évet tölt börtönben.).   ? 1951. augusztus 7.

Letartóztatják Bustya Dezsőt (későbbi református lelkész) tizenhét társával együtt. (Többek között: Bodor Ádámot, Palocsay Zsigmondot, Asztalos Lajost, Veress Zoltánt, Kozma Zsoltot, Istenes Gabriellát, Telegdi Magdát és Keresztes Annamáriát.) Az a vád ellenük, hogy 1952 tavaszán a középiskolás diákok megalakították az illegális „IKESZ”-t (Illegális Kommunistaellenes Szervezet) és kommunistaellenes röplapokat terjesztettek.   ? 1953. március 14.

Bukarestben Románia és Magyarország B-válogattottja mérkőzik meg egymással, és a románok 2:1-re győznek. A labdarúgó mérkőzés alatt a nacionalista román szurkolók vad magyarellenes hangulatot keltenek, ordítoznak, fütyülnek, egy idő után köveket, sörösüvegeket dobálnak a magyar játékosokhoz, majd negyven-ötven suhanc berohan a pályára, és köveket dobál a magyarok felé. (A meccsen kinnt van a politikai vezetés számos magas tagja is, többek közt Gheorghe Apostol, Constantin Pîrvulescu, Nicolae Ceauşescu.) Pataki László magyar nagykövet tapasztalata szerint „a karhatalmi szervek szemmel láthatóan nem nagyon igyekeztek a történtek elé akadályokat gördíteni”.   ? 1958. október 26.

Este Budapestre utazik a Gheorghe Gheorghiu-Dej-vezette román párt- és kormánydelegáció. A 22-én és 23-án folytatott tárgyalásokon egyebek mellett megállapodnak a Nagy Imre és társai Romániába történő szállításáról. A tárgyalások végén nyilvánosságra hozzák, hogy Románia az addig nyújtott segítségen kívül hatvanmillió rubeles támogatást nyújt a Kádár-vezette Magyarországnak.

Az RKP Központi Bizottsága rendkívüli plenáris ülését követő nagygyűléseken – a magyar nagykövetség értesülése szerint – felolvassák a KB egy bizalmas körlevelét, amelyben a párt a külföldiekkel való kapcsolattartással szemben óvatosságra int és előírja, hogy mindazok esetében, akiknél ez elkerülhetetlen, a külföldiekkel folytatott beszélgetésről kötelesek írásban haladéktalanul tájékoztatni feletteseiket. (Hasonló eljárás korábban is érvényen volt, csak nem vették olyan szigorúan.) // Életbe lép a „megyésítéshez” igazodó új református egyházi közigazgatási beosztás. A nagyváradi egyházkerületben öt, a kolozsváriban nyolc egyházmegyét alakítanak ki.

Kolozsváron meghal Horváth István (Magyarózd 1909.), költő, regényíró. (Egy részeg rendőrtiszt üti el.) Első versei 1941-ben jelennek meg. 1945 őszétől a Falvak Népe egyik szerkesztője, 1956-59 között az Utunk rovatvezetője, rendszeresen publikál. 1962-ben szembetegsége miatt nyugdíjazzák, de ezután is több kötete jelenik meg, legismertebb műve szülőfalujának szociografikus igényű bemutatása: Magyarózdi toronyalja. 8-án több százan búcsúztatják a szülőfalujában, jelen van a magyar írószövetség delegációja is. // Népszámlálást tartanak az országban. Az országos adatokat csak megkésve és meghamisítva hozzák nyilvánosságra, a községsoros adatokat csak 1989 után. Ugyancsak manipulációt sejtet az a – korábbi gyakorlattól eltérő – módszer is, hogy hét „új” nemzetiséget tüntetnek fel a kérdőiveken, köztük a székelyt (valamint szászt, svábot, macedorománok stb.), de székelynek csupán ezerhatvannégyen vallották magukat. Az előzetesen közzétett eredmények szerint az országban egymillió-hétszázhatezer-nyolcszázhetvennégy, a „korrigált”, végleges adatok szerint egymillió-hatszázhetvenezer-ötszázhatvannyolc magyar nemzetiségű lakos élt az adatfelvétel időpontjában. A népszámlálás adatait a magyar és a nemzetközi statisztikus szakma és a szélesebb közvélemény is manipuláltnak, meghamisítottnak tartja. (Jól mutatja ezt, hogy Moldvában a népszámlálás szerint háromezernyolcszáztizenhárom magyar nemzetiségű lakos él, ha azonban ebből a számból levonjuk az Erdélytől 1950-ben közigazgatásilag Moldvához csatolt Gyimesbükk mintegy kétezernyolcszáz fős magyar nemzetiségű lakosságát, valamint az ezer lélekre tehető református vallású magyar diaszpórát, kiderül, hogy a statisztikusok – nyilvánvalóan pártutasításra – a tulajdonképpeni csángó-magyarokat teljesen eltüntették.)

Brassóban meghal Jakabos Ödön (Nyújtód, 1940.), aki azzal válik ismertté, hogy 1972–73-ban egyedül – gyalog, stoppal – Kőrösi Csoma Sándor nyomában bejárja a Közel-Keletet és Indiát. Hazatérve számos helyen megfordul, beszámolván úti élményeiről. Útinaplója – halála után – könyvalakban is megjelenik (Indiai útinapló. Kőrösi Csoma Sándor nyomában.)

Éjszaka „ismeretlen tettesek” Kolozsvárott lerombolják az Ady–Şincai Líceum (volt református kollégium) épületén elhelyezett, az első világháborúban elesett diákok emléktábláját. Az eset nagy felháborodást kelt a helyi magyarság között. Balogh Edgár az Igazságban teszi szóvá, Takács Lajos, az Államtanács nyugalmazott alelnöke, a Bolyai egyetem utolsó rektora táviratot küld emiatt Nicolae Ceauşescu államelnöknek. Helyi vélemények szerint az akció a hivatalos szervek tudtával, sőt, szervezésével történt.

A Bánffyhunyadon rendezett „béke-nagygyűlésen” tömegverekedés tör ki. A kivezényelt tömeg lehurrogja az RKP békepolitikájáról beszélő szónokot, majd azt elzavarja, ezt követően általános verekedés tör ki. Ennek hatására a másnapi kolozsvári „béke-nagygyűlést” a hatóságok lefújják.

Hargita megyébe százhuszonhárom új pedagógust helyeznek ki (a tanévkezdés után egy hónappal!), ebből magyar csupán hét.