A bukaresti Ardealul (az Észak-Erdélyből elmenekült románok uszító, magyarellenes lapja) felhívást tesz közzé, „önkéntes erdélyi osztagok” (voluntarii pentru Ardeal) megalakítására szólítván fel olvasóit.

Gavrilă Olteanu, Szászrégenből elmenekült ügyvéd, volt vasgárdista, Brassóban – a román katonai hatóságok támogatásával – elkezdi szervezni önkéntesekből álló félkatonai alakulatát. Az általa létrehozott „Iuliu Maniu” Erdélyi Önkéntes Ezred (Regimentul de Voluntari Ardeleni „Iuliu Maniu”) feladata „partizánvadászat” és „a front háta mögött a csend biztosítása” lesz. ? 1944. szeptember 26. // Vita Sándor, az Erdélyi Párt képviselője szeptember 6-án megbeszélést folytat Budapesten ifj. Horthy Miklóssal. Miután átad neki egy feljegyzést az észak-erdélyiek kívánságaival, kijelenti: „ha nem történik sürgős lépés a fegyverszünet érdekében, akkor Erdély kénytelen önállóan cselekedni!” ? 1944. szeptember 9. // Szövetséges (angolszász) repülőgépek bombatámadást intéznek Nagyvárad ellen. A támadás halálos áldozatokkal is jár, az anyagi károk is súlyosak. ? 1944. október 12.

Kolozsváron az Erdélyi Kör (az Erdélyi Párt értelmiségi klubja) Fő téri helyiségében ismert kolozsvári magyar polgári és baloldali személyiségek aláírnak egy memorandumot, melyben kérik Horthy Miklós kormányzót, hogy nyomban kezdjen fegyverszüneti tárgyalásokat a Szovjetunióval. A memorandum megszövegezésében Mikó Imre, Szabédi (Székely) László, Tamási Áron és Nagy István írók vettek részt, melyet gr. Teleki Géza 15-én átnyújt a kormányzónak. A memorandum aláírói: Tavaszy Sándor (református püspökhelyettes), Sándor Imre (római katolikus püspöki helytartó), Vásárhelyi János (református püspök), Józan Miklós (unitárius püspök), Maksay Albert (református teológiai igazgató), Boga Alajos (római katolikus prelátus, kanonok), Járosi Andor (ágostai evangélikus esperes), gr. Teleki Béla (az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület és az Erdélyi Párt elnöke), Mikó Imre, Vita Sándor (országgyűlési képviselők), Haynal Imre (orvosprofesszor), Tamási Áron (író), Venczel József (az Erdélyi Tudományos Intézet üv. igazgatója), Jordáky Lajos, (a szociáldemokrata párt részéről) Nagy István (kommunista író), Szabédi László (író), Csifó Nagy László (unitárius püspöki titkár), Nagy Géza (az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára), Kiss Jenő (író). A Memorandumot gr. Teleki Géza egyetemi tanár, a tragikusan meghalt gr. Teleki Pál fia adja át 14-én Horthy Miklósnak. // Hans Friessner vezérezredes, a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport parancsnoka kieszközli Horthy Miklósnál, Magyarország kormányzójánál a Székelyföld katonai kiürítését. (A polgári kiürítés tulajdonképpen hamarább megkezdődött, ugyanis a MÁV már 3-án kiürítette a Csíkszereda–Brassó vasútvonal Sepsibodoktól délre eső részét. A polgári kiürítés következményeképpen a civil lakosság döntő része vagy önként elmenekül, vagy kényszerrel bírják távozásra.) ? 1945. január 1.

A Magyar Dolgozók Szövetsége dél-erdélyi csoportja az október 4–5-i bukaresti tárgyalásai alapján határozatot hoz, hogy elfogadja az Országos Demokrata Arcvonal programtervezetét. ? 1944. október 16. // A szovjet–román csapatok végleg elfoglalják Nagyszalontát. A bevonulás nagy félelmet kelt a lakosság körében, a szovjet katonák fosztogatnak, gyújtogatnak, ekkor gyújtják fel többek közt a főtér északi oldalán fekvő Rozvány-házat is.

Temesváron a Déli Hírlap utódaként megjelenik a Magyar Népi Szövetség Szabad Szó c. napilapjának első száma. Főszerkesztő: Kazinczy János. (1945. augusztus 19-től Lázár József).

A tordai Cenzúrahivatal Bukarestbe küldött jelentésében arról „tájékoztatja” az illetékeseket, hogy „a budapesti baloldali [sic!] kormány azt javasolta, hogy egész Erdélyt nyilvánítsák szovjet köztársaságnak, de két fővárossal, egyiket Kolozsvárt a magyarok, a másikat, Nagyszebent a románok részére.” Másnap, 7-én pedig már azt jelenti, hogy: „jól informált kolozsvári körökben” az a hír járja, hogy „Moszkvából egy kormányzót neveztek ki Erdély Gubernátora címmel.” Az elkövetkező hónapokban a tordai Cenzúrahivatal és az Információs Titkos Szolgálat (Servicul Secret de Informaţii) különböző rémhíreket, alaptalan híreszteléseket küldözget Bukarestbe.

A marosvásárhelyi Magyar Demokrata Szövetség nagygyűlésén a kommunista Simó Gyula javasolja egy, a Tudor Vladimirescu Hadosztályhoz hasonló, erdélyi magyarokból álló alakulat felállítását a Vörös Hadsereg oldalán, „Gábor Áron Divízió” néven. (Az egyik felszólaló a Magyar Demokrata Szövetséget már mint a Magyar Népi Szövetség marosvásárhelyi csoportját emlegeti.) ? 1945. március 13. // A Sănătescu-kormány terjedelmes memorandumot küld Vinogradov tábornoknak, a romániai Szövetséges Ellenőrző Bizottság helyettes vezetőjének, (amelyben közlik, hogy felelősségre vonták a voluntárokat) – a fegyverszüneti egyezmény 17. és 19. pontjaira hivatkozva – kérik, hogy másítsák meg az ominózus 12-i kiutasítási határozatot. R. J. Malinovszkij marsall, a SZEB elnöke a 20-i, – Sănătescunak címzett – válaszában azonban kijelenti, hogy „a békeszerződés aláírásáig, nem lehetséges a román adminisztráció visszaállítása.”

Rădescu tábornok, az új kormányfő, követeli belügyminiszterhelyettestől, Teohari Georgescutól, hogy az oszlassa fel a kommunisták-irányította Hazafias Gárdát. Georgescu visszautasítja a követelést. // Az Országos Demokrata Arcvonal Észak-Erdélyi Központi Tanácsadó Testületének jogügyi bizottsága kidolgoz egy új, demokratikus választójogi és egy háborús bűnösökről szóló törvénytervezetet. A javaslat szerint szavazati joggal rendelkeznek mindazok a 18. éven felüli, 1945. január 15-én Kolozsváron állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező férfiak és nők, akiket nem fosztottak meg büntető ítélettel politikai jogaik gyakorlásától, nem internáltak, és politikai okokból nem állnak rendőri felügyelet alatt, nem ítéltek el fasiszta magatartás miatt.

és február 1-je között a kolozsvári („harmadikutas” irányzatot követő) Magyar Demokrata Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete memorandumot készít, melyben azt követelik, hogy az egyetem maradjon a helyén, a meglévő épületekben. A memorandumban javasolják, hogy az egyetem vegye fel Apácai Csere János nevét. (Aláírja az összes kolozsvári magyar középiskolás és egyetemista.) ? 1945. február 23. // A helyi Országos Demokrata Arcvonal határozata értelmében (a Világosság tudósítása szerint) Maros-Torda megyében és Marosvásárhelyen a magyar nyelv is hivatalos nyelv lett.

Vasile Pogăceanu Kolozs megyei főispán – a „hatos bizottság” javaslatára hivatkozva – rendeletet ad ki, melyben „véglegesen” rögzíti a „Kolozsvári Egyetemi Tömb” felépítését. A rendelet szerint az három autonóm intézményből állna: a román és magyar tudományegyetemből és egy kétnyelvű – több magyar és román karral és több székhellyel működő – műszaki egyetemből. Pogăceanu emellett a tanszemélyzetet is ki akarjta egészíteni több olyan személlyel, akik esetében már egyértelműen látszik, hogy a „politikai megbízhatóság” a kiválasztás fő szempontja. Ilyen alapon nevezi ki Balogh Edgárt „sajtótudományi előadónak”, Demeter Jánost pedig a „közigazgatás, esetleg alkotmánytan” nyilvános rendkívüli tanárának. Pogăceanunak ez a rendelete is papíron marad. (Március elején a magyar egyetemnek már 856 beiratkozott hallgatója van. A tavasz folyamán visszatér Kolozsvárra Gunda Béla, dr. Klimkó Dezső, dr. Ludány György, László Gyula, Szász István, dr. Obál Ferenc professzorok és megjelenik Benedek István és Benedek Marcell is)   ? 1945. április 16–17.

Bukarestben tovább folytatódtak a tárgyalások a kolozsvári magyar egyetem kérdésében. Az Észak-Erdélyi ODA nevében Jordáky és Vescan terjedelmes memorandumot nyújt át Voitec nemzetnevelési miniszternek, amelyben részletesen kidolgozzák a magyar egyetem szerkezeti felépítését és személyi javaslatokat is tesznek. (A magyar fél törekvései arra irányulnak, hogy a magyar egyetem jogi helyzetét tisztázva az előző hetinél méltányosabb feltételeket érjenek el.) Három nappal később, április 28-án Demeter János, Venczel József és Nagy Géza újabb feljegyzést állít össze. Ebben javasolják egy miniszteri bizottság létesítését, amely az épületek és a személyi kérdések megoldásával lenne megbízva. Ezen kívül az ideiglenes Egyetemi Tanács összetételére is javaslatot tesznek: Miskolczy Dezső (rektor), Jordáky Lajos (prorektor), György Lajos (a bölcsészettudományi kar dékánja), Jancsó Elemér (prodékán), Buza László (a jog- és közgazdaságtudományi kar dékánja), Demeter János (prodékán), Balogh Ernő (a természettudományi kar dékánja), Dezső Lóránd (prodékán), Veress Ferenc (az orvostudományi kar dékánja) és Csőgör Lajos (prodékán). A tárgyalások 28-án érdemi eredmények nélkül érnek véget. // A Kolozsvári Erdély-ben Lakatos István vezércikkben foglalkozik az április 16–18-i tárgyalások eredményeivel: „Nem csinálunk titkot belőle, hogy a megállapodást nem tartjuk a legideálisabbnak. Lehetett volna olyan megoldást találni, amely minden szempontból dokumentálta volna a nemzetek közötti megértést, egyenlőséget és testvériséget.”

A Monitorul Oficialban közzéteszik a 406. sz. törvény, mely elrendeli, hogy az Észak-Erdélyből 1940-ben elmenekült román iskolák térjenek vissza az észak-erdélyi székhelyeikre. (Így kénytelenek átengedni a fennálló magyar iskolák helyiségeket a két háború között kultúrzónává nyilvánított színmagyar területeken is. A magyar iskolák a magyar egyházak épületeibe szorulnak.) ? 1945. június 22. // Megjelenik a 407. sz. törvény, mely elrendeli az önálló magyar egyetem felállítását és az ideiglenesen Nagyszebenben lévő I. Ferdinánd Király Tudományegyetem visszatérését. A törvény értelmében az egyetem „támogatni fogja a magyar előadási nyelvű egyetemet, befogadja a természettudományi és orvostudományi karok hallgatóit, hogy laboratóriumi és klinikai gyakorlataikat az ő laboratóriumaiban és klinikáikon végezhesse”. (A királyi dekrétumnak nem jelenik meg végrehajtási utasítása, ehelyett kilátásba helyezi, hogy különböző miniszteri határozatok tartalmazzák majd a konkrét intézkedéseket, azok fogják megállapítani a tanszékek, a tanszemélyzet számát stb. Nem csupán a végrehajtási utasítás hiányzik, hanem egy kormánybiztos is, aki egyszemélyben felelős lenne a szükséges intézkedések meghozataláért. Hiánya hamarosan érezhetővé válik: a minisztériumi apparátus szabotálása, valamint a szebeni professzori kar halogató magatartása miatt a törvényrendeletben előírt intézkedések nagy időközökkel, jócskán megkésve jelennek meg.) ? 1945. június 3–4.

Constantin Burducea vallásügyi miniszter írásbeli felhívást intéz az erdélyi református egyházkerület vezetőségéhez, hogy az joghatóságát terjessze ki a királyhágómelléki egyházkerületre. Az „ajánlatot” a címzett visszautasítja. (A királyhágómelléki egyházkerület a trianoni békediktátum következményeként alakult meg. A második bécsi döntés után megszűnt és a terület visszakerült a tiszántúli egyházkerülethez. Mivel a Partium hovatartozása ekkor még kétséges, az egyházkerület sorsa is bizonytalan.)   ? 1947. január 17.

Kós Károly memorandumot nyújt be a Magyar Népi Szövetség mezőgazdasági és iskolai bizottságához, a magyar nyelvű mezőgazdasági oktatás ügyében. (Miután a románoknak át kellett adni a mezőgazdasági főiskolát, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület keretében belül folyik a magyar nyelvű gazdász-képzés.)   ? 1945. november 11.

megjelenik Bod Péter Önéletírása, Bözödi György Rebi néni feltámadása c. elbeszéléskötete, Erdély története a magyarok és románok köré csoportosítva c. gimnáziumi tankönyv, az Erdélyi Tudományos Intézet 1944-es Évkönyve, Groza Péter [Petru Groza] A börtön homályában c. memoárja, Kós Károlytól a Budai Nagy Antal históriája, Petőfi Sándor Apostola.

Kolozsváron a népbíróság első tárgyalási napján megkezdik az ippi, ördögkuti, szentgotthárdi, bánffyhunyadi, szilágynagyfalusi, oroszfalvi 1940-es románellenes gyilkosságok ügyének tárgyalását. A főközvádló Avram Bunaciu, közvádlók: Grigore Râpeanu, Victor Grozdea, és Bányai László, a védők: Váczy Kálmán, Pásztai Géza, Sinka István, Botár Zoltán, Nagy Gergely és Gyenge László. A hatvanhárom vádlott csaknem mind vagyontalan magyar földműves, többen hetven év körüli öregek. Március 14-én hirdetnek ítéletet: huszonkét vádlottat halálra, hetet életfogytiglanra ítélnek. Koncepciós perről van szó, mert a valódi bűnösök helyett ártatlan falusiakat ítélnek el. A további hét csoportos perben is fellelhetőek a koncepciós elemek, több ártatlan magyart ítélnek el fasizmus vádjával. Ghiran Morariu kolozsvári főügyész 1946 augusztusában a Libertateának nyilatkozva azt közli, hogy a népbíróság fenállása alatt ötszázkét elmarasztaló és harminchárom felmentő ítélet született. Elítéltek négyszáznegyvenöt magyart és harminchárom románt. Az ötszázkét elmarasztaló ítéletből százöt volt halálos, száznegyvenhat életfogytiglani börtönbüntetés.

Nékám Sándor, a bukaresti Magyar Misszió (az ideiglenes diplomáciai képviselet) vezetője felkeresi Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspököt, és tájékoztatja arról, hogy a Nagy Ferenc-vezette magyar delegáció milyen határmódosító elképzelésekkel utazott ki a moszkvai tárgyalásokra. Márton Áron megígéri, hogy azonnal érintkezésbe lép az erdélyi magyarság valódi vezetőivel és megbeszélésük eredményéről rövidesen tájékoztatni fogja a magyar diplomatát. Néhány nappal későb a püspök kezdeményezésére Kolozsvárott, Venczel József lakásán megbeszélést tartanak, amelyen Szász Pál, (akkor az EMGE elnöke), Korparich Ede, (a Kaláka, korábban Hangya Szövetkezeti Központ vezetője), Lakatos István, (a Romániai Szociáldemokrata Párt Országos Magyar Bizottságának elnöke, a „Szövetség” Szövetkezeti Központ vezetője), Buza László, (a Bolyai Tudományegyetemen a nemzetközi jog magyar állampolgárságú professzora), Juhász István, (az Erdélyi Tudományos Intézet vezetője), Nagy Géza (az Erdélyi Múzeum-Egyesület titkára) és Venczel József, (a Bolyai Tudományegyetem statisztika tanszékének vezetője) vesznek részt. A tanácskozás végén megbízzák Buza Lászlót, hogy a vitában elhangzott vélemények alapján szerkesszen egy memorandumot, amelyben „bizonyítsa be, hogy a Magyar Népi Szövetség csak a magyar nyelvű kommunisták nevében nyilatkozhat, és az erdélyi magyarságot nem képviseli. Másodszor indokolja meg, hogy közel kétmillió magyar sorsát nem lehet ígéretekkel megoldani.” Ezen kívül megbízzák Venczel Józsefet, hogy készítsen el a memorandum mellékleteként egy olyan térképet, amelyen oly módon húzza meg a határokat, hogy mennél kevesebb magyar maradjon román fennhatóság alatt, és ugyanakkor mennél kevesebb román kerüljön Magyarországhoz. (Lakatos István emlékezete szerint a fenti elvek alapján megrajzolt államhatárok következtében mintegy 1,35 millió magyar és közel 850 ezer román került volna magyar fennhatóság alá.) Végezetül pedig – mivel nem bíznak Gyöngyösi János külügyminiszter tudásában – a tanácskozás résztvevői elhatározzák, hogy megbízzák gr. Teleki Gézát, (gr. Teleki Pál fiát, volt egyetemi tanárt), hogy ő képviselje Párizsban az erdélyi magyarság érdekeit.

Nékám Sándor ismét fölkeresi Márton Áront, aki egy hat pontos memorandumot nyújt át neki. Ebben az aláírók (Vásárhelyi János református és Márton Áron katolikus püspökök, valamint Korparich Ede, a Kaláka Szövetkezeti Központ igazgatója, Szász Pál, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület vezetője és Lakatos István szociáldemokrata politikus) többek közt kijelentik, hogy „a magyar kormány rendkívül súlyos felelősséget vállal akkor, ha az erdélyi magyarság megkérdezése nélkül javasolna Erdélyre vonatkozólag megoldást. [...] Az erdélyi magyarság felfogása szerint, sem neki magának, sem pedig a magyar kormánynak nincsen joga Erdély tekintetében, amely a magyarság összességének is létfontosságú kérdése, önkéntes felajánlással területi lemondásba belemenni. Lemondást külső hatalom a magyarságra rákényszeríthet, de az ilyen döntést, ha igazságtalan, az idő orvosolni fogja, az önkéntes lemondást azonban többé jóvátenni nem lehet. [...] Az erdélyi magyarság számára a román uralom alatt töltött évek bebizonyították, hogy Romániában alapvető emberi jogai nincsenek biztosítva, annak ellenére, hogy azok tiszteletben tartására Románia ismételten ünepélyes ígéreteket tett és nemzetközi kötelezettségeket vállalt. A magyarság most már minden román politikai rendszert megismert, de tűrhető életviszonyokat számára egyik sem hozott. [...] Az erdélyi magyarság pedig éppen ezért elvárja, hogy a magyar kormány a maga részéről is mindent el fog követni annak érdekében, hogy a béketárgyaláson az erdélyi magyarságot kielégítő területi rendezés jöjjön létre.” A nyilatkozatot Kertész István, a budapesti Békeelőkészítő Osztály vezetője magával viszi a párizsi béketárgyalásokra, gr. Teleki Géza pedig eljuttatja az angol és amerikai külügyminiszterekhez, de semmiféle reagálás nem történik.   ? 1951. július 30.

Székelyudvarhelyen tartják az MNSZ második kongresszusát. A kongresszuson részt vesz Gheorghe Vlădescu-Răcoasa nemzetiségügyi „alminiszter” és Ana Pauker, a kommunista párt politikai bizottságának tagja is. A kongresszus idején a hivatalos nyilvántartások szerint az MNSZ-nek négyszáznegyvenkilenc ezer tagja van. A felszólalók egy része támogatja a székelyföldi autonómia tervét, és bírálja a vezetőséget, hogy nem képviselik a tömbmagyarság (Székelyföld) érdekeit, mások attól félnek, hogy az autonóm székely terület csak „magyar gettó” lenne. Van aki kifogásolja a statútum-tervezettel kapcsolatban, hogy nem eléggé világos a vallásszabadsággal és az egyházi iskolákkal kapcsolatban, és azt javasolja, hogy dolgozzák át a tervezetet. A bírálatok ellenére a kongresszus elfogadja az MNSZ nemzetiségi statútum-tervezetét. Kurkó Gyárfás beszédében elutasítja a magyar szociáldemokraták által szorgalmazott magyar választási blokk tervezetét. A zárónapon az MNSZ kommunista vezetőségének munkáját, és eddigi politikáját ellenző helybeli polgárok, kisiparosok és a városkörnyéki földművesek tüntetésükkel megzavarják a sporttelepen tartott nagygyűlést. A kongresszusi küldöttek egy része csatlakozik az ellenzékhez, és Erdély önállóságát követeli. A vezetőség hívei kiverik a stadionból a tiltakozókat.   ¬ 1946. január 28.

megjelenik Asztalos István Író a hadak útján c. „világháborús krónikája”, Benedek Marcell Az irodalmi műveltség könyve, Demeter János A nemzetiségi nyelv a közigazgatásban c. tanulmánykötete, Jordáky Lajos Az erdélyi társadalom szerkezete c. tanulmánya, Kisbán Miklós [Bánffy Miklós] Bűvös éjszaka c. novelláskötete, Méliusz József Sors és jelkép c. utinaplója, Szabó T. Attila Kolozsvár települése a XIX. század végéig c. tanulmánykötete, Szentimrei Jenő Hegylakók dala c. verseskötete.

Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök körlevelet küld szét a parókiákra, melyben fel hívja a figyelmet arra, hogy papjai ne engedjék bevinni a politikát a katolikus iskolák falai közé.

Megszűnik a kolozsvári szociáldemokrata napilap, az Erdély. (A nagyváradi szociáldemokrata napilap, a Népakarat utolsó száma 4-én jelenik. meg.) // Gheorghe Gheorghu-Dej nyilatkozik a romániai lapoknak: „Országunkban a hívők egy része a katolikus egyházhoz tartozik. Kénytelenek vagyunk leszögezni, hogy a papság a mi demokratikus kormányunkkal, a nemzet és a nép érdekeivel szembehelyezkedik. A klérus közreműködése révén az egész világ a Vatikánnak van alárendelve, melynek reakciós, imperialista törekvései mindenütt ismertek.” ? 1951. március 10.

Nagy Nemzetgyűlés elfogadja a bankok, ipari-, szállítási- és bányavállalatok államosítását. (Az államosított vállalatok listáját a törvény mellékletében sorolják fel. Az RMP plenáris ülésén Chivu Stoica ezerhatszázkilenc államosított vállalatot említ.) A törvény lehetővé teszi, hogy a külföldi károsultak kártérítést kérhessenek, de a kártérítési összegből le kell vonni az esetleges adóeltitkolás által keletkezett kár összegét. Ezek után a román pénzügyi hatóságok visszamenőleg akkora „adóeltitkolást” „fedeznek fel” egy-egy vállalatnál, vagy pénzintézetnél, amely meghaladja annak a teljes értékét. Az államosított vállalatok élére munkásigazgatókat neveznek ki.

A Monitorul Oficialban megjelenik a Nagy Nemzetgyűlés 197. sz. rendelete, miszerint minden bankot feloszlatnak, a Nemzeti Bank, a Takarékpénztár (Casa de Economii şi Cecuri Poştale), a Letéti Pénztár, és az Országos Ipari Hitelintézet kivételével. Megszűnik egyebek mellett az Erdélyi Kereskedelmi Bank (Kolozsvár), a Fogarasi Hangya Bank, a Székelyföldi Kereskedelmi Bank (Marosvásárhely). A megszüntetett huszonnégy erdélyi bank közül tizenhat román. (Az Erdélyi Kereskedelmi Bank és a Székelyföldi Kereskedelmi Bank eddig a Pesti Magyar Bank száz százalékos tulajdonában volt.)   ¬ 1947. október 18.

A Monitorul Oficialban megjelent rendelettel feloszlatnak több (nem csak magyar) közművelődési és egyházi jellegű egyesületet és alapítványt, mint például a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaságot és Teleki Sámuel Alapítványt valamint a Történelmi, Régészeti és Néprajzi Társaságot, a Tordai Református Énekkart, a nyárádszeredai Kaszinót.   ? 1949.  február 26.

A kultuszminisztérium határozata értelmében „demokrácia ellenes magatartásuk miatt” törlik a költségvetésből Márton Áron gyulafehérvári és Anton Durcovici iaşi-i (jászvásári) római katolikus püspököket, Maczalik Alfréd gyulafehérvári kanonokot, Adorján Károly gyulafehérvári osztályfőnököt, és még 150 katolikus papot, tisztviselőt. (Csak Csíkból 12 paptól vonják meg az állami segélyt.) Egy február 4-i törvényrendelet értelmében egyházi személyek kinevezéséhez a kultuszminisztérium előzetes jóváhagyása szükséges.   ? 1951. szeptember 10–17.

Budapesten meghal gr. Bánffy Miklós, volt külügyminiszter, a két világháború közti kor egyik legjelentősebb romániai magyar kisebbségpolitikusa, írója, a romániai magyar irodalom egyik mecénása.

Éjszaka Temesvárról elhurcolják az egyházmegye ordináriusát, Plesz Józsefet. A joghatóság utódára, Frigyér Iván kanonokra száll. (Az egyházmegyéből ekkor több, mint fél tucat papot tartóztatnak le.)

Megtartják a Magyar Autonóm Tartomány első pártkonferenciáját. (Ekkor a huszonegyezer párttagnak még négyötöde magyar.) A kulturális sikerek mellett kitérnek a felszólalók a kollektivizálás (szövetkezetesítés) nehézségeire, a gyakori magyar–román ellentétekre, villongásokra.   ? 1953. február 24.

Temesváron mintegy kétezerötszáz diák résztvételével nagygyűlést tartanak a Politechnikán (Műegyetemen), melyre meghívták az RMP Központi Vezetősége Temesvár tartományba küldött tagját, Petre Luput, a közoktatásügyi miniszter helyettesét, Coriolan Drăgulescut, Ilie Verdeţet, valamint az egyetem vezetőségét. Kezdetben a diákság problémáiról van szó, majd a magyarországi eseményekkel kapcsolatos kérdések merülnek fel. A diákok szolidaritásukat fejezik ki a forradalommal és elítélik a szovjet beavatkozást. Egyre inkább kommunistaellenes közbeszólások hallhatók. A Teodor Stanca által összeállított tizenkét pontos memorandumukban megfogalmazzák a követeléseiket is. (Többek között követelik a szovjet csapatok kivonását Romániából, Sztálin személyi kultuszának fölszámolását, a parasztságot sújtó beszolgáltatások eltörlését, valamint öszöndíjat minden hallgató számára és az egyetemi autonómia visszaállítását.) A gyűlés közben a Securitate csapatai körbefogják az épületet, majd megjelenik az állambiztonság tartományi vezetője és letartóztatják a szervezőket és a résztvevők nagy részét, éjszaka pedig megszállják az egyetem épületeit és a kollégiumokat. (A megmozdulásról másnap a Szabad Európa Rádió is beszámol.)

A Magyar Autonóm Tartomány vezető magyar értelmiségei levelet küldenek a bukaresti pártvezetőséghez: Lelkiismeretünk parancsszava. A Magyar Autonóm Tartományban élő írók és a marosvásárhelyi irodalmi intézmények dolgozóinak levele az RMP Központi Vezetőségéhez címmel, amelyben elítélik a magyarországi „ellenforradalmat” és „hűséget fogadnak” a pártnak, illetve a vezetőségnek. (A marosvásárhelyi Vörös Zászló 4-én közli a szöveget.) A magyar dolgozókat felhívják, hogy védjék meg a „legszebb vívmányaikat”. „A hűségnyilatkozatot” Hajdú Győző és Kovács György fogalmazták, aláírják mások mellett: Gálfalvi Zsolt, Hajdú Győző, Hajdú Zoltán, Kovács György, Molter Károly és Sütő András írók. (A nyilatkozat előtt néhány nappal korábban is készült egy távirat, azonban ezt az Előre nem közölte le, mivel utólag Sütő András és Gálfalvi György kérték a főszerkesztőt, Robotos Imrét, hogy törölje nevüket az aláírók közül.)

Az Előrének hétfői különkiadása jelenik meg, amelyet teljes terjedelmében a magyarországi „ellenforradalommal” kapcsolatos budapesti és romániai eseményeknek szentelnek. Egyebek mellett beszámolnak arról, hogy Magyarországon Kádár János vezetésével megalakult a „Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány”, valamint közlik az RMP Központi Vezetősége és a Nagy Nemzetgyűlése Elnökségének üzenetét „a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányához, a magyar munkásosztályhoz, az egész magyar néphez.” // A két kolozsvári tudományegyetem, a Babeş és a Bolyai, valamint „1500 tudós, tanár és tanító részvételével” nagygyűlést tartanak az Egyetemiek Házában, ahol az ismét beszédet mondó Miron Constantinescu elítéli, hogy „egyes imperialista rádióállomások és a volt Nagy Imre kormány rádióállomásai propagandisztikus célokból azt a provokáló hazugságot terjesztették, hogy a kolozsvári diákság tüntetést rendezett.” (Ez a téves hír valóban elterjedt a nyugati hírközlő eszközök révén...) A gyűlésen továbbá határozottan visszautasítják a résztvevők, a „kalandor és nacionalista elemek minden arra irányuló kísérletét, hogy megtévesszenek egyes ifjakat.”

A gyulafehérvári vasútállomáson – Márton Áron római katolikus püspöktől jövet – letartóztatják Dobai István kolozsvári jogászt. Megtalálják nála azt a memorandumot, amelyben kidolgozta az erdélyi kérdés rendezésének módozatát. Az elkövetkező napokban mintegy tucatnyi magyar értelmiségit tartóztatnak le, kiknek nagy részét bíróság elé állítják. (Jordáky Lajost – akit egyszer már 1954-ben elítéltek, de 1955-ben kegyelemmel szabadult, majd rehabilitáltak – négy hónapnyi vizsgálati fogság után kiszabadul, cserébe „nyilvános önkritikát” kell gyakoroljon.) ? 1957. szeptember 25. // Megalakul Chivu Stoica kormánya. A Minisztertanács elnöke (miniszterelnök):, alelnökei: Emil Bodnăraş, Mogyorós Sándor, Petre Borilă, Miron Constantinescu, Alexandru Bârlădeanu és Ştefan Voitec. A fontosabb tárcák: belügyminiszter Alexandru Drăghici, külügyminiszter Grigore Preoteasa, pénzügyminiszter Aurel Vijoli, igazságügyminiszter Gheorghe Diaconescu.

Kolozsváron megkezdődik a Dobai-csoport pere. A vádlottak: Dobai István kolozsvári jogász, Varga László abrudbányai református lelkész, Komáromi József kolozsvári középiskolai tanár, Kertész Gábor zilahi ügyvéd, Bereczki András az Akadémia kolozsvári fiókjának kutatója, Gazda Ferenc kolozsvári középiskolai tanár, Nagy József szamosújvári volt földbirtokos, Dobri János, a kolozsvári Protestáns Teológia professzora, László Dezső kolozsvári református esperes, 1941–44 között erdélyi párti képviselő. Az ellenük felhozott vád: Dobai memóriumot készített, amelyben javaslatot tett Erdély kettéosztására a magyarság és a románság között. A memorandumot az ENSZ-hez és az RMP KB-hoz akarta eljuttatni. Tervezetét „véleményezés” céljából eljuttatta Bereczkihez, Kertészhez, Nagy Józsefhez, Gazdához, Vargához és Márton Áronhoz. Ezen kívül Varga Dobai megbízásából 1956 őszén Budapesten felvette a kapcsolatot Németh Lászlóval és Tamási Áronnal, majd a forradalom leverése után több lapot, folyóiratot hozott haza magával, amelyeket Dobai vádlott-társai között is szétosztott. A negyedrendű vádlott Kertész szintén készített három „nacionalista-soviniszta jellegű” dolgozatot. A politikai per bár formálisan nyilvános, csak a meghívott magyar értelmiségiek szűk köre vehet rajta részt. Az eset nagy feltűnést kelt a kolozsvári magyar értelmiség között, híre eljut egyes magyarországi körökhöz és később a nyugati magyar emigráció is értesül róla.

Az 1953-ban tagozatként létrehozott temesvári magyar színház önálló intézménnyé válik, Temesvári Magyar Állami Színház néven. Igazgató-főrendezője: Taub János.

Megjelenik a Magyar Autonóm Tartomány Néptanácsa Oktatási-Művelődésügyi Osztályának közleménye, miszerint magyar és román tagozattal beindul a Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola. (Két fakultással működik: román nyelv és irodalom, magyar nyelv és irodalom, valamint fizika, kémia és ipari ismeretek. (1961-től román–történelem és magyar–történelem szakokok is indulnak.) A főiskola három éves képzést nyújt, az általános iskola fölső tagozatán oktató pedagógusokat képeznek.

Gheorghe Gheorghiu-Dej vezetésével román párt- és kormánydelegáció tárgyal Budapesten, amelynek eredményeképpen többek között aláírják az új kulturális egyezményt, valamint egy vízum-megállapodást a két ország magánjellegű utazásainak rendezése tárgyában. Az egyezmény értelmében december 1-i hatállyal megszűnik a két ország között a vízumkényszer, magánjellegű utazást évente egyszer engedélyeznek, a meghívóleveleket nem kell állami szerveknek láttamoztatni, de a meghívó lakóhelyén kívül más helységbe történő utazáshoz a helyi rendőrségen előzetesen engedélyt kell kérni. Ennek elmulasztása az illető kiutasításához is vezethet.

Az Emberi Jogok Ligája nevében Roger Baldwin elnök és Jan Papanek alelnök Memorandummal fordul az ENSz főtitkárához az erdélyi magyarság ügyében. Ebben egyebek mellett kifogásolják az anyanyelvű oktatást visszaszorítását, az 1956-os magyar forradalommal kapcsolatban történt tömeges letartóztatásokat, és a magyar kisebbségnek az anyaországgal történő kapcsolattartása megnehezítését. Kérik az aláírók, hogy a főtitkár kezdeményezzen a magyar kisebbség ügyében vizsgálatot, vagy valamilyen akciót.

A Hivatalos Közlönyben megjelent 799. sz. rendelet több erdélyi magyar többségű település megváltozott hivatalos nevét közli. (Egy negyvenegy oldalas jegyzék közli a települések megváltozott neveit. Például a Maros-Magyar Tartományban: Jedd: Iedu – Livezeni, Magyarsáros: Şaroşu Unguresc – Deleni, Jobbágyfalva: Iobăgeni – Valea, Székelykakasd: Cocoş – Vălureni.   ? 1971. október 21.

Népszámlálást tartanak Romániában. Az ország összlakossága a végleges adatok szerint tizenkilencmillió százharomezer-százhatvanhárom, ebből magyar nemzetiségű egymillió hatszáztizenkilencezer-ötszázkilencvenkettő, magyar anyanyelvű egymillió hatszázhuszonhatezer, az erdélyi népesség mintegy huszonhét százaléka. (1956-hoz képest harminckilencezer-száznyolcvannéggyel nőtt a magukat magyar nemzetiségűnek vallók száma.) Moldvában a népszámlálás csupán kilencezerötszáztizenhat magyar anyanyelvű lakost „talált” – ez azt jelzi, hogy a még meglévő magyar anyanyelvű csángók nagy részét románnak írták be. Mintegy hetvenezerre tehető az 1956 és 1966 között a Kárpáton túlról betelepedettek száma.

Ismét összehívják Bukarestben a két „nemzetiségi dolgozói tanács” „bővített” plenárisait. A Magyar Nemzetiségű Dolgozók Országos Tanácsa ülésen megint Cornel Burtică elnököl. Az ülést azért hívják össze hogy Nicolae Ceauşescu március 28-i beszédével kapcsolatos „teljes azonosulást” demonstrálják. A kisebbségi sérelmek szóba sem kerülnek, ehelyett a felszólalók (pl. dr. Puskás György, az OGYI prorektora, Székely Zoltán, a sepsiszentgyörgyi múzeum igazgatója, Bányai László nyug. egyetemi tanár, Hajdú Győző, az Igaz Szó főszerkesztője) elítélik azokat, akik elhagyják az országot, és az országot ért nyugati támadásokat.

Zsuffa Zoltán kovásznai matematika tanárt memorandumot nyújt be a Kovászna megyei elsőtitkárnak, Nagy Ferdinándnak. Ebben felpanaszolja, hogy április 29-én beidézte a sepsiszentgyörgyi Securitate, amikor tizenkét órán át vallatták, hadbírósággal fenyegették, megverték, majd házkutatást végeztek nála. Május 3-án ismét Sepsiszentgyörgyre rendelték be, majd 27-én Kovásznára, ezúttal már a megyei állambiztonsági vezető és egy bukaresti tiszt hallgatta ki, majd szabadon bocsájtották. (Az Amnesty International információi szerint azzal vádolják, hogy „nemzetiségi gyűlölködést szít” és hadbírósággal fenyegetik „államellenes agitáció” miatt.) Zsuffának az esete hamarosan kitudódik, ennek köszönhetően a Securitate „leszáll” róla. Levele 1979-ben szintén megjelenik a Witnesses.... című kötetben.

i dátummal napvilágot lát az Ellenpontok szerkesztőinek (Ara-Kovács Attila, Szőcs Géza, Tóth Károly) Memoranduma és Programjavaslata a Helsinki értekezlet megállapodásainak betartását ellenőrző madridi konferencia résztvevőihez. (Tulajdonképpen ez az illegális folyóirat 8. száma.) Utóbbiban egyebek melett követelik, hogy 1) az erdélyi magyarságot tekintsék az egységes magyar nemzet részének és szabadon ápolhassák kapcsolataikat Magyarországgal, 2) biztosítsák a közösség kulturális autonómiáját, 3) az összefüggő magyar területek autonómiáját, 4) Erdély etnikai összetétele mesterséges megváltoztatásának leállítását, 5) a magyarság azonosságtudata kialakításának és fejlesztésének lehetővé tételét, 6) minden magyarok által is lakott vidékén, a hivatali és a köznapi használatban egyenrangú legyen a magyar és a román nyelv, 7) a magyar kisebbség a románokkal egyenlő érvényesülési lehetőségekkel bírjanak, 8) megőrizhessék a kulturális emlékeiket, 9) a magyar származású csángóság ismét vallhassa magát a magyar nemzet részének, 10) végül pedig követelik, hogy„pártatlan nemzetközi (de románokat és magyarokat is magába foglaló) bizottság vizsgálhassa meg helyzetünket, és dönthessen minden sorsunkat érintő vitás kérdésben”. A két dokumentum eljut a világsajtóhoz (The New York Times, The Times, Le Monde stb.) és számos mérvadó nyugati politikushoz, foglalkozik vele az USA kongresszusa is. // Megjelenik a szegedi Tiszatáj szeptemberi számában Köteles Pál kritikája Ion Lăncrănjan Beszéd Erdélyről (Cuvânt despre Transilvania) című könyvéről. A számot a megjelenése után szétkapkodják. A következő hónapban a budapesti Valóság Száraz György kritikáját közli, mely nagy visszhangot volt ki Erdélyben is, mert a Kossuth Rádióban interjú formájában ismerteti a szerző írása lényegét.

és a rákövetkező napokban megkezdődnek a nagyváradi Ellenpontok szamizdat folyóirattal kapcsolatos házkutatások, letartóztatások, őrizetbe vételek, elsősorban Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön. 6-án kihallgatják a kolozsvári Szőcs Gézát, aki – miután szabadon engedik – elszökik és csak december 9-én sikerül elkapni a Securitate embereinek Maroshévízen. 7-én Nagyváradon is házkutatást tartanak, egyszerre több embernél, így Ara-Kovács Attilánál és Tóth Károlynál is, utóbbit a feleségével együtt beviszik a Securitate emberei és kihallgatás közben durván bántalmazzák, megkínozzák. (Előzetes megegyezés alapján a Memorandumot magukra vállalják.)

gyógykezelés indokával Budapestre megy Bodor Pál, az RTV magyar szerkesztőjének korábbi vezetője. Nem megy vissza a kezelés után sem, a Magyar Nemzet publicistája lesz. (Az RTV szerkesztőségénél utóda Molnár Vilhelm lesz.)

Az USA Kongresszusa ülésén Tom Lantos demokrata párti képviselő felolvassa az Ellenpontok szerkesztőinek Memorandumát és Programjavaslatát. Ez aztán hivatkozási alap lesz a Romániának nyújtott legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megadását ellenző erők esetében a kongresszusi viták idején.

Ecaterina Brisc Hargita megyei agit-prop titkár az Országos Nevelési Tanács határozataira hivatkozva utasítja a községi és városi propaganda titkárokat, hogy az iskolákban minden felirat csak román nyelvű lehet, ugyanígy az ifjúsági szervezeti akció és politikai oktatás is csak román nyelven folyhat – a magyar iskolákban is.

A budapesti minisztertanács határozatot hoz menekülteket befogadó állomások felállításáról az ország területén. (Békéscsabán, Bicskén és Debrecenben állítanak fel befogadó állomásokat.)