Az etnikai gazdaság intézményesülésének a kísérletei az erdélyi és a felvidéki magyarok körében (NKFIH - FK 125276)

A kutatás központi kérdése arra vonatkozik, hogy Erdélyben és a Felvidéken milyen szerepet játszik az etnicitás a gazdasági együttműködés irányításában, a gazdasági folyamatok regulációjában.

Az oktatással, a kultúrával vagy a médiával szemben a külhoni magyarok által lakott területeken a gazdaság rendszerszintű intézményesülése nem etnikai alapon történik. Ennek ellenére az utóbbi évtizedben számos olyan üzleti kezdeményezés, vállalkozás jelent meg, amely termékeivel és szolgáltatásaival kifejezetten kisebbségi magyar fogyasztókat céloz meg, üzleti diskurzusát/narratíváit magyar kontextusban építi fel, magyar nemzetiségű munkatársakkal dolgozik, magyar üzleti partnerekkel működik együtt. Romániában és Szlovákiában az EU-s csatlakozást követően a gazdaság működésének a hatósági felügyelete lazább, a nagyobb piaci dereguláció szabadabb lehetőséget teremt kifejezetten etnikai piacok megteremtésére, etnikai termékek kommodifikációjára és etnikai hálózatok mentén történő együttműködésekre.

Gazdaságszociológiai és intézményi közgazdaságtani megalapozottságú, feltáró szándékú alapkutatásunkban elsősorban azt vizsgáljuk, hogy mennyire költségesek és hatékonyak az etnicitás mentén szerveződő intézményi megoldások, mennyire eredményesek az etnikailag semleges stratégiákkal szemben. Melyek a sikeres etnikai alapú koordináció jellemzői a különböző intézményi szinteken és hogyan kerülnek összhangba a hatósági és a piaci koordinációval? Miért sikertelenek egyes esetekben az etnikai kezdeményezések?

Erdély és Felvidék összehasonlítása azért indokolt, mert egyrészről a két régió geopolitikai helyzete (etnikai demográfia, távolság Magyarországtól stb.) más „lehetőségstruktúrákat” teremt ezeknek a stratégiáknak a kibontakozásához és elterjedéséhez, másrészről az adott etnikai közösségeknek a többségi társadalomba történő integrációja is más minták szerint szerveződik. Erdélyben ugyanakkor arra is lehetőségünk lesz, hogy a kutatás kérdéseit az etnicitás megélését alapvetően különböző módon lehetővé tevő tömb- és szórványhelyzetre is operacionalizálni tudjuk.

Az etnikai alapú együttműködés hatékonyságát három szervezeti szinten vizsgáljuk meg, a kutatás fázisai, műveletesített céljai és főbb kérdései is ennek megfelelően alakulnak.

 

2.1.        kooperáció a gazdasági szereplők között: etnikailag homogén és heterogén közösségi gazdálkodási formák – tervezett időtartam: 2017. október 1. – 2019. május 30.

 

A kutatásnak ebben a fázisában első szinten a rurális térségekben létrejött informális és félinformális intézmények szintjén nézzük meg az etnicitás szerepét az együttműködési formákban vagy azoknak a kerülésében. A rurális térségek munkaszervezeti formáit, gazdasági integrációját mind a mai napig meghatározzák olyan hagyományos formák, mint a kaláka vagy a patrónus-kliens. Kérdés az, hogy ezekhez eltérő etnikai környezetben eltérő szerveződési minták kapcsolódnak-e, vegyes környezetben van-e ezeknek különösebb jelentőségük, miközben tudjuk, hogy a látszólag etnikai hálózatok sokszor baráti vagy rokoni hálózatok.

A második szinten a rurális és/vagy az agráriumhoz kapcsolódó intézményi formákon – legelőtársulatok, közbirtokosságok, hegyközségek és/vagy borlovagrendek, szövetkezetek – keresztül vizsgáljuk az etnicitás fontosságát, szem előtt tartva azt is, hogy ezen intézményi formák egy részének a támogatáspolitikák következtében mintegy kötelező módon létre kellett jönniük (például legelőtársulatok), másrészt figyelve arra is, hogy ezek másik része, történetileg is, sok esetben kifejezetten etnikai alapon, a gazdasági nacionalizmus kontextusában szerveződött (például szövetkezetek), vagy a kialakulásukban erőteljesen szerepet játszott a magyar–magyar kommunikációs tér (borlovagrendek). Vizsgáljuk tehát ezeknek a támogatás- és etnopolitikai hátterét és kontextusát. A különböző intézményi formák elemzésében leginkább az Ostrom (1990), által vázolt szempontok mentén azt tanulmányozzuk, hogy:

- a közös erőforrásokkal való gazdálkodás megszervezésének a gyakorlatát mennyire akadályozzák az etnikai-nyelvi különbözőségek a közösségen belül?

- az etnikai alapú szerveződés mentén mennyire sikerül kikapcsolni az opportunizmust a közjavakkal való gazdálkodásban?

- A résztvevők mennyiben adnak az adott, esetenként konfliktusos helyzeteknek etnikai interpretációt? A bizalom és a bizalmatlanság kezelésében mennyiben játszanak szerepet az etnikai aspektusok?

- Mennyire érvényesülnek az etnikai szempontok a kollektív döntéshozatallal, a felügyelettel, a szankcionálással, konfliktuskezeléssel stb. kapcsolatos gyakorlatokban?

- Milyen koordinációs problémák merülhetnek fel etnikailag heterogén környezetben és ezek mennyire akadályozzák a közös gazdálkodás eredményességét? Milyen feltételek mellett gazdaságosabb az etnikai alapú szerveződés?

A kutatásnak ebben a fázisában tehát fokozatosan haladunk döntéshozatal legalsó, de legfontosabb szintjéről, a háztartásoktól, a közöttük levő informális és félinformális együttműködéseken át (kalákák, szívességcsere stb.) a formálisan intézményesült közösségi gazdálkodási formákig (szövetkezetek, közbirtokosságok stb.). Felvidéken három, Erdélyben tömbben és szórványban három-három olyan közösségi gazdálkodási formát vizsgálunk, amelyeknek a vonzáskörzetében a kérdéseink a háztartások szintjén és az intézmények vonatkozásában is feltehetők. Ezek között az intézmények között etnikailag homogén és heterogén gazdálkodási formák egyaránt fellelhetőek.

 

Az eredeti munkatervnek megfelelően (ld. módszertani leirás) 2018. júniusáig az alábbi erdélyi és felvidéki településeken végeztünk terepmunkát: Bonyha, Szilágynagyfalu, Gyergyócsomafalva (Erdély) és Várhosszúrét, Dunaszerdahely környéke (Felvidék).

 

A terepen töltött közel 70 munkanapon a projektben rész vevő 4 kutató a különböző etnikumok által lakott településeken interjúkat és csoportos szakmai fókuszbeszélgetéseket készített a helyi vezetőkkel, közösségi gazdálkodási intézmények vezetőivel, illetve a holdudvarukba tartozó családok háztartásfőivel: polgármesterekkel, polgármesteri hivatal alkalmazottaival, legelőtársulatok vezetőjével, a községek legjelentősebb gazdálkodóival, volt agrármérnökökkel, agrárvállalkozókkal stb. A terepmunka során emellett módszeresen megfigyeltük a KGSZ-ek körül zajló fontosabb eseményeket és megvizsgáltuk az egyes közösségi gazdálkodási formák hivatalos dokumentumait, ülés-jegyzőkönyveit annak érdekében, hogy minél pontosabban megismerjük a kollektív döntéshozatal, munkaszervezés és felügyelet etnikai vonatkozásait.

 

2.2.        kooperáció a termelők és a fogyasztók között: „etnikai fogyasztás”, „etnikai termékek” – Tervezett időszak: 2019. június 1. – 2020. szeptember 30.

 

A kutatás második fázisában az etnikai kooperáció eredményeképpen megjelenő „etnikai termékek” piacát vizsgáljuk meg. Itt olyan termékekről és szolgáltatásokról van szó, amelyekben kifejezetten (kisebbségi) magyar kulturális vagy tárgyi természetű erőforrásokat hasznosítanak (pl. népi hagyományok, népművészet hagyaték értékesítése a turizmusban), vagy a forgalmazott termékeket, szolgáltatásokat az etnikai folklór szimbólumaival, narratíváival kapcsolják össze (pl. Igazi Csíki Sör, Góbé termékek, Székely Gyümölcs stb.), így sajátosan magyar identitást kapnak. Itt fontos megjegyezni, hogy egy etnikai termék általában nem egy jól megragadható, a priori definiált „ontológiai entitás”, hanem egy többszereplős társadalmi konstrukciós folyamat során válik etnikaivá. Ezzel kapcsolatban az alábbi témaköröket járjuk körül:

-              az etnikai termékek súlya a helyi gazdaságban. Melyek a magyar etnikai termékek Erdélyben és Szlovákiában? Mekkora a becsült részesedésük az egyes részpiacokon? Mekkora a vállalkozások mérete, forgalma, hány embert foglalkoztatnak?

-              az etnikai vállalkozások társadalmi beágyazottsága. Milyen tulajdonszerkezetben hatékonyabb ezeknek a vállalkozásoknak a működtetése? Mennyire egyéni, mennyire közösségi vállalkozások? Milyen a vállalkozások viszonya a reprezentatív magyar szervezetekkel (önkormányzatok, civil szervezetek, oktatási és kulturális intézmények stb.)? Mi a szerepük ezeknek a szervezeteknek az etnikai termékek részpiacainak a szabályozásában?

-              melyek a sikeres etnikai marketing elemei? Hogyan váltak a termékek „etnikai termékekké”, szakaszolható-e az etnikai imázsépítés, identitásépítés a termékek esetében? Milyen szimbólumok, (történelmi) metaforák, kollektív reprezentációk használata terjedt el az etnikai marketingben és ezek közül melyek voltak sikeresek? Milyen más – etikai fogyasztásra ösztönző – üzenetekkel történő összekapcsolása eredményes (régiótudatosság globalizációellenesség, biogazdálkodás, egészségkultúra stb.)?

-              Hogyan válik az etnicitás esztétikai vagy érzelmi értékké? (Aspers-Beckert 2011) Mennyire tekinthető az etnikai fogyasztás a tudatos fogyasztás egy változatának (Bartley et al. 2015), ahol a kisebbséget összekötő „bonding” típusú társadalmi tőke kommodifikációja zajlik?

Ebben a fázisban a magyar etnikai termékek exhausztív feltérképezésére törekszünk. A teljes „kataszter” elkészítése után Erdélyben három, Felvidéken két terméket vagy termékcsaládot választunk ki, amelyet esettanulmányszerűen vizsgálunk meg az említett szempontok alapján. A kiválasztásnál szempont lesz, hogy ezeknek a termékeknek az előállítása az első fázisban kijelölt helyszíneken, régiókban történjen. Ez lehetőséget teremt arra, hogy a társadalmi beágyazottságukat egy széles spektrumú, vertikálisan integrált rendszerben tudjuk megvizsgálni. (Konkrétan például a székelyföldi Góbé Termék mellett értelemszerűen megvizsgáljuk az annak a vonzáskörzetébe tartozó legelőtársulatot, közbirtokosságot stb. is). További fontos szempont az is, hogy lefedjük a termékeket előállító cégek tulajdonviszony szerinti változatosságát a kifejezetten egyéni vállalkozói kezdeményezésektől az együttműködés-alapú közösségi vállalkozásokig, klaszterekig.

 

2.3.        kooperáció a vállalaton belül: etnikailag homogén és heterogén munkaközösségek. Tervezett időszak: 2020. október 1. – 2021. szeptember 30.

 

A kutatás harmadik szakaszában a munkaszervezés, a termelésirányítás és a gazdasági teljesítmény etnikai vonatkozásait vállalati környezetben vizsgáljuk meg. Etnikailag heterogén/fragmentált munkacsoportok működését és teljesítményét hasonlítjuk össze olyan munkaközösségekkel, ahol kizárólag magyarok vagy többségiek dolgoznak.

Az etnicitás szerint eltérő munkacsoportok eredményességével kapcsolatban megoszlanak a szakmai vélemények. A mikroökonómiai elemzések egy része abból indul ki, hogy a munkaadó és a munkavállaló viszonyában létezik egy információs aszimmetria (Arcand 1996): a munkaadó soha nem tudja pontosan megbecsülni azt, hogy az alkalmazottja milyen teljesítményre képes, a munkavállaló pedig ritkán tudja, hogy a főnöke mennyit hajlandó fizetni munkájáért. Ez az információs deficit az egyik oka annak, hogy a munkaerő-allokáció tökéletlen lesz és a kihasználtsága mindig elmarad az optimálistól. A problémát tovább fokozhatja az, ha a felek történetesen más nyelvet beszélnek: ebben az esetben még nehezebb pontosan megtalálni az egyensúlyi pontot a bérezés és a teljesítmény viszonyában. Ez azt jelenti tehát, hogy ugyanazon a nyelvi-etnikai csoporton belül nagyobb lehet a munka termelékenysége és életképesebbek a gazdasági intézmények.

Más elemzések viszont azt mutatják, hogy az etnikai diverzitásnak pozitív hatása is lehet a vállalati teljesítményre. A kompetenciák és a készségek nagyobb változatossága, a mássággal való szembesülés általában kreativitást szül, jó hatással van az innovációra és a kölcsönös tanulás mentén azok gyors diffúziójára. A munkacsoportok szintjén ez az erőforrások újrakombinálásából származó folyamatos tudásgenerálást jelent, ami növeli a vállalkozások alkalmazkodó- és versenyképességét. Ez a hatás értelemszerűen a magasabb hozzáadott értéket termelő, humán erőforrás-igényes, kreatív iparágakban a legnagyobb.

Az összehasonlító vizsgálatot ennek érdekében egy erősen tudásintenzív szektorban, hasonló profilú informatikai cégek körében fogjuk elvégezni. Régiónként egy vegyes és két homogén összetételű vállalkozás (egy magyar és egy többségi) működését vizsgáljuk meg az alábbi kérdések mentén:

-              Milyen megfontolások, motivációk mentén történt/történik az etnikai alapú rekrutáció?

-              Követel-e meg eltérő munkaszervezési gyakorlatokat az etnikailag vegyes munkacsoportok irányítása? Ennek milyen költségei és komparatív előnyei vannak?

-              Melyik munkacsoportban nagyobb az alkalmazottak teljesítménye, ez magyarázható-e az imént vázolt feltételezésekkel (információs aszimmetria, a sokféleség szinergiája stb.)?

 

3.            Alkalmazott kutatási módszerek

 

A vizsgálatban az esettanulmányok készítése során alkalmazott tipikus módszereket használjuk (egyéni és fókuszcsoportos interjúk, résztvevő megfigyelés, dokumentumok és médiatartalmak elemzése, szociometria stb.) az alábbiak szerint.

A kutatás első fázisában először kijelöljük a vizsgálni kívánt kilenc közösségi gazdasági szervezetet (KGSZ). Ezt követően esetenként 10-10 élettörténeti interjút készül a KGSZ-ek holdudvarába tartozó családok háztartásfőivel. Amellett, hogy képet kapunk a KGSZ-ek mélyebb társadalmi beágyazottságáról, ezek az interjúk a mindennapiság perspektívájából ragadják meg, hogy mit jelent az etnicitás ezekben a közösségekben, és hogyan jelenik meg a helyi gazdaságban. Esetenként további három egyéni, és két fókuszcsoportos interjú készül a KGSZ-ek (common pool resource organizations – CPRO), valamint a helyi társadalom vezetőivel. A terepmunka során emellett módszeresen megfigyeljük a KGSZ-ek körül zajló fontosabb eseményeket (közgyűlések, rendezvények stb.) és megvizsgáljuk az egyes közösségi gazdálkodási formák hivatalos dokumentumait, ülés-jegyzőkönyveit annak érdekében, hogy minél pontosabban megismerjük a kollektív döntéshozatal, munkaszervezés és felügyelet etnikai vonatkozásait.

A második fázisban az etnikai termékek feltérképezéséhez elsősorban médiatartalmakat (újságcikkeket, internetes honlapokat, elektronikus sajtóhíreket stb.) fogunk felhasználni, a kapcsolódó vállalkozások teljesítményének a felméréséhez pedig mindezek mellett a kereskedelmi kamarák, valamint az adóhatóság nyilvános adattárát használjuk. A vállalkozások részletes, esettanulmányszerű jellemzése, valamint a szélesebb társadalmi beágyazottságának a vizsgálata az első fázisból már ismerős helyszíneken zajlik. Ennek keretében termékenként 10 egyéni interjút készítünk a vállalkozások működtetőivel és tulajdonosaival, a vállalkozások környezetébe tartozó egyéb reprezentatív intézmények képviselőivel (önkormányzatok, minőségbiztosítási szervezetek, vállalkozásfejlesztési civil kezdeményezések, klaszter-kezdemények stb.). A márkaképzéshez használt narratívák, szimbólumok elemzéséhez a használt reklámanyagokat és az interneten megjelenő reakciókat (újságcikkek, blogbejegyzések és lakossági fórumbejegyzések) fogjuk használni és termékenként két-két fókuszcsoportos interjút is készítünk a célcsoportba tartozó fogyasztókkal.

Végül a harmadik fázisban az etnikai kooperáció és a vállalati teljesítmény összefüggésének a vizsgálatához kvalitatív és kvantitatív módszereket egyaránt használunk. A vállalkozókkal, HR menedzserekkel, csoportvezetőkkel és az alkalmazottakkal testreszabott egyéni interjúkat készítünk a termelésirányítás és a termelési folyamat hétköznapi gyakorlatáról, különös tekintettel az etnicitás és a nyelvhasználat szerepére (vállalkozásonként 7 interjú és 1 fókuszcsoportos interjú). Emellett minden vállalaton belül egy szociometriai elemzést is végzünk, ahol az alkalmazottak hálózati pozíciója, nemzetisége és teljesítménye között keresünk összefüggéseket, illetve a különböző munkacsoportok hatékonyságát hasonlítjuk össze. Vegyes munkacsoportok esetén szintén a szociometria segít abban, hogy az alkalmazottak közötti informális kapcsolatok etnikai tagoltságát alaposabban megvizsgáljuk és összevessük a szervezet formális szerkezetével (organigramjával).

 

4.            Várható eredmények

 

A kutatás legfontosabb gyakorlati hozadéka az, hogy megismerjük az etnikai alapú gazdasági együttműködésben rejlő lehetőségeket és azok korlátait különböző intézményi környezetben. Választ fogunk kapni arra a nagyon fontos kérdésre, hogy a magyar etnikai hovatartozás (a „korlátozott szolidaritás”, a közös „értékintrojekciók” és érzelmi tartalmak) mentén mennyire sikerül a szereplőknek kiküszöbölni az opportunizmust a különböző gazdasági tranzakciókban és ezzel versenyelőnyre tenni szert az etnikailag nem integrált szereplőkkel és szervezetekkel szemben. Arra vonatkozóan is pontos információink lesznek, hogy az etnikai kapcsolatok, hálózatok kizárólagos használata milyen hátrányokkal, haszonáldozat-költséggel jár a vizsgált intézményi környezetben.

Az elemzésünk alapján konkrét javaslatokat teszünk arra, hogy a vizsgált gazdasági szervezetek hogyan gazdálkodjanak sikeresebben az etnikai erőforrásokkal, hogyan találják meg a „finom egyensúlyt” a többségi hálózatokra való rá-, illetve lekapcsolódásban? Vázolni fogjuk, hogy hogyan lehet a sikeres együttműködési modelleket tovább optimalizálni, és egyféle intézményi izomorfizmus mentén sokszorosítani.

Végül reflektálni szeretnénk arra is, hogy makroszinten milyen gazdasági és társadalmi haszna, előnye van az etnikai (kisebbségi magyar) gazdaság – ezen kezdeményezések mentén történő – fokozottabb konszolidációjának, egységesebb rendszerbe-szervezésének? Van-e értelme annak, hogy egy ilyen átfogó társadalmi projekt a mostaninál jelentősebb közpolitikai támogatottságot kapjon?

A kutatás eredményeképpen 4 részletes szaktanulmány, egy a zárótanulmány és a zárókötet készül magyar nyelven. Emellett a vizsgálat során a kutatócsoport tagjai a figyelemre méltóbb eredményekről további külföldi publikációkat terveznek, terveink szerint legalább 2 angol nyelvű publikációt jelentetünk meg magas presztízsű, peer-reviewed folyóiratban.

 

5. Résztvevő kutatók

Csata Zsombor (projekvezető)

Morvai Tünde

Papp Z. Attila

Szabó Á. Töhötöm