Az iskola nem sziget. Az oktatási és társadalmi reziliencia vizsgálata multietnikus településeken

 

Az iskola nem sziget. Az oktatási és társadalmi reziliencia vizsgálata multietnikus településeken

 

Az iskolák élete, működése szorosan összefonódik a tágabb intézményi és társadalmi környezetükkel. Kutatásunk során multietnikus, roma-nem roma vegyes lakosságú településeken található általános iskolák és a helyi közösségek kapcsolatát, kölcsönhatását, egymásrautaltságát vizsgáljuk. A kutatás során olyan sikeres általános iskolákat keresünk fel, amelyek kiugró eredményeket értek el az alacsony szocioökoómiai hátterű tanulók oktatásában.  

A kutatás a nemzetközi szakirodalom kérdésfelvetéseihez az intézményi és közösségi reziliencia fogalmának tesztelésével és adaptálásával járul hozzá. A reziliens iskolák képesek esélyt adni a hátrányos helyzetű gyerekeknek, és tartósan magas hozzáadott értékű oktatást nyújtani. A reziliens közösségek a tágabb, kedvezőtlen gazdasági-társadalmi folyamatok ellenére képesek együttműködő, kohézív együttélési formát kialakítani, a közösségben fellelhető erőforrásokat a közösség javára mozgósítani.

Vegyes módszertanú kutatásunkban kvantitatív módszerek segítségével azonosítjuk a vizsgálandó iskolákat és településeket, majd kvalitatív módszertani eszközökkel (közösségtanulmány, iskolai esettanulmányok, egyéni és csoportinterjúk, közösségi hálózatok elemzése) vizsgáljuk a helyi iskola és a helyi közösség kölcsönös viszonyait.

A kvalitatív kutatás nyolc településre összpontosít, négy település reziliens iskoláit hasonlítjuk össze négy olyan településpárral (kontrolltelepüléssel), amelynek adottságai nagyon hasonlóak, a helyi iskola teljesítménye azonban nem mondható kiemelkedőnek. Ebben a kutatási szakaszban arra vagyunk kíváncsiak, hogy hogyan értelmezik helyben a közösség erősségeit illetve az iskola sikerességét, annak okait. A mintába statisztikai adatok alapján beválasztottunk reziliens és konfliktusos településeket, azonban a terepmunka egyik feladata az is, hogy ezeket a kategóriákat finomítsa, helyi jelentésekkel töltse fel.

A kutatás során a következő dimenziókban vizsgáljuk a reziliencia jelenségét:

  1. Osztálytermi szint: Mi jellemzi a hatékony tantermi pedagógiai munkát és az összetartó, reziliens osztálytermi-iskolai közösségeket?

Mi teszi a vegyes társadalmi és etnikai összetételű iskolákat hatékonnyá és eredményessé a tudásátadásban, a kompetenciafejlesztésben, az eltérő hátterű gyerekek együttnevelésében, és a tanulók társadalmi mobilitásának előmozdításában?

  1. Intézményi, szervezeti szint: Mi jellemzi a reziliens iskolákat?

Mitől sikeres és eredményes egy iskola? Hogyan birkóznak meg az általános iskolák az átalakuló intézményi és társadalmi környezettel? Milyen intézményi stratégiákkal előzik meg, csökkentik az interetnikus konfliktusokat, hogyan mozdítják elő a tanulók társadalmi mobilitását?

  1. Helyi közösségi szint: Mi jellemzi a reziliens közösségeket?

Milyen helyi startégiák erősítik a közösség összetartását, és biztosítják a békés együttélést? Milyen szerepet tölt be az iskola a helyi közösség életében? Milyen eszközökkel tudják a helyi közösségek ellensúlyozni az állami szociális háló leépítését, hogyan csapódnak le a helyi társadalomban a növekvő társadalmi-gazdasági különbségek? Hogyan járulhat hozzá az iskola a helyi közösség és az egyéni reziliencia növeléséhez az átalakuló gazdasági-munkaerőpiaci környezetben?

Kutatók:

Papp Z. Attila kutatásvezető

Csereklye Erzsébet

Feischmidt Margit

Kállai Ernő

Kovács Katalin

Németh Szilvia

Neumann Eszter

Patakfalvi-Czirják Ágnes

Vidra Zsuzsanna

Zsigmond Csilla Dalma

 

A kutatás futamideje: 2016. október 1. – 2019. szeptember 30.

Projektfinanszírozás: Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs alap, OTKA-120400