A kisebbségi civil-nonprofit szervezetek működési sajátosságai Magyarországon, Romániában és Szlovákiában

A határon túli magyar intézményrendszerekkel foglalkozó kutatások rámutattak, hogy ezek legnagyobb részben nonprofit szervezetekből (elsősorban egyesületekből, de emellett alapítványokból és más jogi formában működő szervezetekből) állnak. A helyi hagyományőrzőktől és népi együttesektől kezdve az olyan nagy országos tetőszervezetekig, mint például a Csemadok, a kisebbségi szervezetek színes palettájával találkozhatunk. Ezek változatos tevékenységet fejtenek ki: intézményeket tartanak fenn, vagy segítik ezek fenntartását, szolgáltatásokat nyújtanak a kisebbségi közösségnek, szabadidős programokat, rendezvényeket szerveznek, közvetítik és képviselik a közösség érdekeit, működtetik a helyi nemzetiségi médiát.

A kutatás, amely kvalitatív és kvantitatív módszertani eszközöket is használ, az őshonos kisebbségek által létrehozott és működtetett nonprofit szervezeteket vizsgálja komparatív módon, három országban: Magyarországon, Szlovákiában és Romániában. A kutatás egyes részei az országok egész területére kiterjednek, míg más részei egy-egy kijelölt város kisebbségi nonprofit szervezeteire összpontosítanak. A három város, amelyben a kutatás átfogóbban vizsgálja a kisebbségi szervezetek működését Kassa (Szlovákia), Pécs (Magyarország) és Temesvár (Románia). A városok kiválasztásában kifejezetten soknemzetiségű mivoltuknak volt központi szerepe. Mindhárom városban több honos kisebbségi közösség él egymás mellett, amelyek között vannak kisebbek és nagyobbak egyaránt. Ezeknek a kisebbségi közösségeknek joguk van, a mindenkor érvényben lévő törvényeknek megfelelően, hogy sajátos szükségleteik kielégítése, érdekeik képviselete céljából nonprofit formában szervezeteket hozzanak létre, ezek működésében részt vegyenek. Ennek megfelelően, mindhárom városban kialakultak a kisebbségek saját intézményhálózatai.

A kutatás első szakaszában a három kijelölt helyszínen egyéni és csoportos szakértői interjúk készültek az adott városban működő kisebbségi szervezetek vezetőivel, esetleg más képviselőivel, akik jól ismerték a szervezet működését. Az interjúk célja volt többek között, hogy feltárja, milyen fogalmakkal (nonprofit, civil, kisebbségi szervezet) azonosulnak a szervezetek vezetői/képviselői. Az interjúk során a kutatás arra is kereste a választ, milyen tartalommal töltik meg a válaszadók ezeket a fogalmakat, milyen kritériumokat jelölnek meg, amelyeknek a civil/nonprofit illetve kisebbségi szervezeteknek meg kell felelniük, illetve a nonprofit jogi formákat hogyan használják az adott kisebbségi közösség céljaira. Az interjúk emellett a szervezetek alapvető működését, annak körülményeit, az elérhető erőforrásokat és a más szervezetekkel és intézményekkel való kapcsolatokat vizsgálták.

Az interjús kutatást a kiválasztott terepeken kérdőíves adatfelvétel követte. A kérdőív a legfontosabb szervezeti adatokon kívül (szervezet neve, jogi formája, hatóköre, stb.) rákérdezett a szervezet által végzett tevékenységekre, a szervezet humán erőforrásaira és a tagság összetételére, bevételeire és kiadásaira, infrastrukturális hátterére, a szervezet kapcsolataira más szervezetekkel, intézményekkel, illetve a szervezet nevében nyilatkozó személyre (jellemzően a szervezet vezetőjére) vonatkozó legfontosabb információkra. Ennek a kutatási szakasznak a fő célja, hogy a helyi kisebbségi intézményrendszerek összetételén túl megismerjük azok struktúráját, illetve kapcsolódását más kisebbségek és a többség nonprofit vagy más formában működő szervezeteihez.

Végül, a kutatás harmadik eleme a kisebbségi szervezetek támogatását koordináló intézmények elemzése. A pályáztató intézmények által közölt információk alapján (pályázati kiírások, beérkezett és támogatott pályázatok listája, határozatok, stb.) a kutatás harmadik része arra keresi a választ, hogy az egyes pályázati rendszerek döntéshozó testületei milyen prioritások szerint döntenek az egyes projektek támogatásáról, és hogy ezekből a különböző célú projektek, illetve a különböző nemzetiségű és jogi formájú pályázó szervezetek milyen mértékben részesülnek. Végül, olyan szervezetek vizsgálata révén, amelyek hazai és anyaországi támogatásokhoz egyaránt hozzáférnek, a kutatás vizsgálja a pályázó szervezetek jellemző stratégiáit, illetve ezek eredményességét a megszerzett támogatások nagysága szempontjából, illetve a kisebbségi intézményrendszerek kapcsolatát a hazai és anyaországi állami szférával.

 

Kutató: Morauszki András

 

A kutatás keretében megjelent publikációk:

Morauszki, András: Ethnic Organisations in Central Europe: A Stable Instability?: Ethnic organisations in Košice, Pécs and Timișoara. In: Oxana Kozlova, Arkadiusz Kołodziej (szerk.): Liquid Structures and Cultures. Szczecin: Uniwersytet Szczecinski, 2017. 188-203.

 

Morauszki, András: Conceptualizing Ethnic Civil Society: Case studies of Košice, Pécs and Timişoara. Journal of Ethnology and Culturology 20:(2), 2016. 78-86.

 

Morauszki, András: Minority Civil Societies or "Just" Ethnic Voluntary Organisations? Ethnic Organisations in Košice, Pécs and Timișoara. In: Maria Isaienkova, Olena Lytovka, Ievgeniia Diadko, Olesya Shvets (szerk.): Slavonic and East European Studies: History vs Modernity. Warsaw: IRF Press, 2016. 34-45.

 

Morauszki András: A kapcsolathálózat-elemzés alkalmazási lehetőségei a kisebbségi civil szervezetek kutatásában. In: Örkény Antal (szerk.): Kötő-jelek 2014. Budapest: ELTE TÁTK Szociológia Doktori Iskola, 2015. 81-99.

 

Morauszki András: Kisebbségi civil szervezetek Közép-Európában: Kassa és Pécs kisebbségi szervezetei. In: Novák Anikó (szerk.): Párhuzamok vonzásában: A Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégiuma 2015. évi PhD-konferenciájának tanulmányaiból. Budapest: Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégium, 2015. 318-338.