Kisebbségi kérdés a magyar-román diplomáciai kapcsolatokban Bethlen István miniszterelnöksége idején (OTKA PD 112304. sz. kutatás)

Marchut Réka

Kisebbségi kérdés a magyar-román diplomáciai kapcsolatokban Bethlen István miniszterelnöksége idején (OTKA PD 112304. sz. kutatás)

 

Hipotézis, kulcskérdések, a projekt fő célkitűzései

 

Trianont követően a kelet-közép-európai térség államaiban a külpolitika meghatározó eleme a kisebbségi kérdés volt. A határok átrendezésével a régió legjelentősebb kisebbsége a magyar lett és legnagyobb számú határon túli magyar kisebbség a romániai lett. A magyar-román diplomáciai kapcsolatokban nem két egyenrangú állam képviselői tárgyaltak egymással, hanem egy a status quot elfogadni nem akaró és tudó vesztes kis állam, valamint egy a status quot fenntartani érdekelt győztes középállam diplomáciai harcáról volt szó. Ilyen helyzetben a megegyezésre, a kompromisszumkeresésre vajmi kevés esély volt/lehetett. Az is bizonyos, hogy a bilaterális kapcsolat önmagában nem értelmezhető, és annak lehetőségei sem csupán a két állam viszonyának a függvényei. És ebből a keretből fogalmazzuk meg azt a hipotézist, hogy amikor a nemzetközi viszonyok úgy kívánták, lehetett esély a megegyezésre.

 

Kutatásunk kulcskérdései a következők:

  1. A hivatalos magyar külpolitika szűk lehetőségei ellenére mennyire tudta hatékonyan befolyásolni a román kormány politikáját a magyar kisebbséggel szemben?
  2. A román kormányzatok mit tudtak elérni Budapesten a magyarországi románok érdekében? A magyarországi románság Trianon után létszámában jelentősen megfogyatkozó erősen asszimilálódó nemzeti kisebbség volt. Vallásukat tekintve azonban élesen elkülönültek a többségi magyarságtól, ezért ezen a téren az asszimiláció folyamatát lassítani lehetett.
  3. A Romániában lévő magyar diplomáciai és konzuli testületnek milyen kapcsolatrendszere volt más államok diplomáciai és konzuli képviselőivel? Ezeket a kapcsolatokat hogyan tudták indirekt módon esetlegesen a törekvéseik segítségére állítani? És hogyan reagált erre a budapesti román diplomácia?
  4. Németország külpolitikájában 1929-ig a Südostraum csak másodlagos jelentőségű volt a francia kapcsolatok után. A Streseman-i teljesítési politika nem különösebben foglalkozott ezzel a régióval, de a szakirodalomból tudjuk, hogy Románia és Jugoszlávia elsősorban kereskedelmi szempontból fontos volt Németország számára és innen nézve tesszük fel a kérdést, hogy miként hatott a magyar-román viszonyra weimari politika? És a kereskedelmi szempontokon túl a térségnek az itt élő német kisebbség miatt is érdekeltsége volt. Tudjuk, hogy a magyar kormány létre szeretett volna hozni egy magyar-német egységfrontot a szomszédos államokban, de ez nem sikerült neki, és nem utolsósorban ezért sem, mert Berlinben ezt nem akarták. Ennek ugyancsak kihatása volt a magyar-román kapcsolatok alakulására, de ennek hogyanja és mértéke nem feltárt.

 

A projekt célkitűzései

Célunk alapkutatás elvégzése, melyben politikatörténeti és diplomáciatörténeti aspektusból vizsgálnánk Magyarország és Románia diplomáciai kapcsolatait és abban a kisebbségi kérdés megjelenését 1921 és 1931 között, abban az időszakban, amikor a magyar külpolitika irányítója nem a mindenkori külügyminiszter, hanem sokkal inkább az államférfiúi képességekkel bíró miniszterelnök, Bethlen István volt. A belpolitikailag egységes képet mutató Magyarországgal szemben, Romániában politikai váltógazdaság folyt a nemzeti liberálisok és a parasztpártiak között. Bár a román politikai erők kifelé összefogtak, mégis más-más lehetőség adódott a magyar kormány számára a kisebbségi sérelmek orvoslására.

Célunk, hogy forrásfeltáró, forrásfeldolgozó munkánkkal megismerjük a két ország egymás kapcsolatában való mozgásterét és lehetőségeit.

 

Eredmények

 

A kutatás alapkutatási része az OTKA PD 112304. sz. projekt keretében valósult meg. Ennek eredménye röviden:

 

Kisebbségi kérdés a magyar-román diplomáciai kapcsolatokban Bethlen István miniszterelnöksége idején (OTKA PD 112304. sz.) c. projekt 2014.09.01-2018.03.31-ig valósult meg. A kutatás levéltári források felkutatására, digitalizálására, feldolgozására irányuló alapkutatás volt. A témával kapcsolatos budapesti, bukaresti és berlini levéltárakban fellelhető források összegyűjtése, rendszerezése sikeresen megtörtént. A feldolgozásuk és egyben hasznosításuk 6 folyóiratcikkben/könyvfejezetben már nyilvánosan is olvasható. További egy folyóiratcikk és egy angol nyelvű könyvfejezet megjelenés alatt van. Valamint összeállt a tervezett forráskiadvány, mely kb. 500 oldalon több mint 200 eddig még nem publikált levéltári forrást tartalmaz, ami a korszakkal foglalkozó kutatók számára lesz elsődlegesen hasznos. Megjelenése az év végére várható, és mindez alapul szolgál majd középtávú célként egy monográfia megírásához.

 

A projekt során már megjelent tanulmányok itt is hozzáférhetőek:

https://file.tk.mta.hu/public.php?service=files&t=84a961ee0dd2e301bb0e9a0c01190a85