Marcel Mauss a francia etnológia és antropológia megteremtõje és egyik legnagyobb hatású elméleti szakembere. Elméleti munkásságának fontos eredménye volt a társadalmi élet intézményeinek és reprezentációinak konkrét körülmények között megnyilvánuló teljességét értelmezõ 'társadalmi tény' fogalmának megalkotása.
Marcel Mauss: Szociológia és antropológia. Fordította Saly Noémi és Vargyas Gábor, szerk. Fejõs Zoltán, Osiris Kiadó (=Osiris Könyvtár), Budapest, 2004, 2. kiadás, 553 p.
A kötet Claude Lévi-Strauss válogatásában és bevezetõjével Marcel Mauss tanulmányait gyûjti össze. A kötet a francia antropológus olyan híres tanulmányait tartalmazza, mint az „Ajándék”, a „Mágia” és a „Test technikái”. A kötetet Karády Viktor rendezte sajtó alá illetve írta utószavát.
A magyar fordítás elsõ kiadásáról rövid ismertetést adott Pléh Csaba.
Mauss munkájának korai kelet-európai felfedezésének lehetséges okairól Rév István a következõket írta: „Nincs mit csodálkozni azon, hogy a hatvanas években elõször a piaccal szembeni ellenérzéseikrõl értekezõ antropológusokat - elsõsorban gazdaság-antropológusokat - fordították le lengyelre, oroszra és magyarra. Sahlins, Eric Wolf, Service, Dalton, Bohannan, Godelier és Malinowski munkái felszabadító hatással voltak az egyre tevékenyebb, sokszínûbb és (az antropológiai értelmében) primitívebb régióbeli társadalomtudományi gondolkodásra.
Marcel Mauss ajándékról szóló esszéje nemcsak széles körben olvasott volt, de mintha modellt is kínált volna a kritikai szociológusok számára, akik egy nem központosító gazdaság és társadalmi integráció lehetõségeit kutatták. Az ajándék, a reciprocitáson alapuló csere felfedezése éppen jó idõben jött: ekkor kezdett szemet szúrni a második gazdaság, a háztáji, a házépítõ kaláka jelensége; olyan együttmûködési formák, amelyek a központ hatókörén kívül, sõt annak ellenében alakultak ki. A reciprocitás modellt kínált mindannak leírására, ami a spontán, önkéntes és öntevékeny civil szolidaritás megnyilvánulásának látszott, amely maga lehetett volna a kommunista civil társadalom. Ezek a körök és hálózatok látszottak a központ látókörén kívül mûködõ sikeres és sokra hivatott önvédelmi enklávéknak, szemben és szembeszállva a központosítás individualizáló, elidegenítõ világával.” Rév István: Retrotópia. A kritikai gondolkodás primitív fordulata. Beszélõ, 1998, 12. sz.