A 2005. évben lezárult, az OTKA által támogatott kutatás azt tûzte ki célul, hogy feltárja a kettõs identitás tartalmát a Magyarországon élõ horvát, német, szerb, szlovák, szlovén kisebbség körében. Ehhez kapcsolódóan a kutatók megvizsgálták a kisebbségek asszimilációjának és disszimilációs folyamatainak, túlélési stratégiáinak diakrón és szinkrón folyamatait, ezzel összefüggésben a nyelvhasználati szokások alakulását, a kétnyelvûséget, az etnikai kultúra múltját és jelenét, valamint az átalakulási folyamatok hatását az identitásra.

Az összehasonlító kutatás során olyan települések vizsgálatára került sor, ahol az adott kisebbség körében a kisebbségi nyelvet még anyanyelvként is használják.

A kettõs identitás mindegyik kisebbség esetén jelen van, de ez kisebbségenként eltérõ módon és mértékben érvényesül. Az önkormányzatok mindegyik kisebbségnél jelentõs identitáserõsítõ szerepet töltenek be, amire ráépül a kultúra megõrzésének elkötelezett szándéka. A nyelvi asszimiláció elõrehaladottsága miatt az anyanyelv az etnikai identitásban lassan mindenütt jelentõségét veszti. Ezt pótolja a kultúra területén a népi hagyományok õrzésében és ápolásában megnyilvánuló etnikai identitás. Bebizonyosodott, hogy az identitásõrzésnek ez a formája minden generációban, de leginkább a legfiatalabbaknál vehetõ számításba, esetükben a hagyományok már csak a színpadon elõadva élhetõk meg; a nyelvtanulás és a múltra való emlékezés pedig a nemzetiségi iskolákban - már ahol van - iskolai tananyaggá vált. A harmadik generáció ezenkívül az etnikai identitást a származás emlékének ápolásával éli meg.

A szerbek esetében az etnikai identitás történeti okokból lefedi az anyaország nemzeti identitását. Ez a kettõs vagy megkétszerezett nemzeti identitás magában foglalja a mélyen gyökerezõ magyar nemzeti identitástudatot és a szerb nemzeti identitásból táplálkozó és tartalmát tekintve azt lefedõ etnikai identitást. A németek, szlovákok, szlovének és horvátok esetében a kettõs identitás konstrukciója a magyar nemzeti identitást és az anyaországtól független etnikai identitást foglalja magában. A németek esetében a német nemzeti identitás csíraszerûen megjelent a fiatalabb generációk életében, de a szlovákok, a szlovének és a horvátok azonosságtudatában, egy másfajta történeti fejlõdésbõl következõen, még nem jelentek meg anyaországuk nemzeti identitásának tudástartalmai.

 

 

Tartalomjegyzék

 

• Bindorffer Györgyi: Etnikai, nemzeti és kétnemzeti identitás - Elõszó 

• Kozár Mária: 'Sem okosak, sem gazdagok' - A magyarországi szlovének identitása, különös tekinttel a Felsõszölnökön, Rábatótfaluban és Szombathelyen élõkre

• Szabó Orsolya: Kettõs identitás? - Budapest és Piliscsév szlovák közösségei

• Bindorffer Györgyi: A kettõs identitás összehasonlító vizsgálata két magyaroszági német településen - Csolnok - Véménd

• Bindorffer Györgyi - Sólyom Barbara: A pomázi szerbek identitása

• Horváth Sándor: A grádistyei horvátok 16-20. századi asszimilációjának példái

Függelék

• Kozma István: Identitás-repertoárok a magyaroszági örmények, ruszinok és lengyelek körében